A vakációval beköszönt egy újabb probléma is a családok jó részébe, az otthon kütyüzés problémája. Persze ez az iskola alatt is volt, de azért a helyzet ilyenkor egészen más. Amíg az iskolai teendők napi 8-9 órában lekötik a gyereket, és otthon időkorlátot vezetünk be a kütyüzésre, addig ez a probléma korlátok között tartható. A nyári szünet alatt azonban jelentősen megugrik a számítógépes felület előtt töltött órák száma. Vegyük ketté ezt a jelenséget, hiszen nem általában a technikai eszközökkel van gond, hanem azzal, hogy azokat mire használják a gyerekek. Mivel igenis vannak könyvmolyok, így érdemes róluk is szót ejteni. Azokról a tizenévesekről, akik Kindle-t olvasnak vagy TED videókat néznek a laptopjukon. Az ő esetükben is oda kell figyelni arra, hogy megfelelő időt töltsenek el a jó levegőn, tornázzanak, fussanak, de ha a kertben vagy a teraszon ülve olvassák a negyedik könyvet a nyáron, akkor szerintem nem érdemes arról prédikálni nekik, hogy eltölthetnék érdekesebben is a nyarat. Mert valószínűleg nem tölthetnék.
Akikre azonban komolyan oda kell figyelni, azok a 10-13 éves fiatalok, akiknek még talán nincs kialakult baráti köre, és egyedül még nem is „lóghatnak” a városban. Ha nincs minden héten tábor – márpedig nincs – és a nagyihoz sem lehet egy-két hétnél hosszabb időre elutazni, akkor bizony beköszönthet a tömény unalom, amit el kell ütni valamivel. És a legegyszerűbb előkapni a telefont és úgy görgetni a hírfolyamokat órákon át, hogy fel sem tűnik, hogy eltelt az idő.
Sokan sokféleképpen próbálnak úrrá lenni ezen a helyzeten, de valójában szerintem csak egy dolog segít. Az, ha a család hatalmas munkát beletéve alternatívát tud mutatni a kütyüzéssel szemben. Hogy ez nagy meló? Igen, az. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a 3-5 éves gyereket sokan inkább leültetik a mese elé, hogy el tudják végezni az egyéb teendőiket, ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkoznának. Utóbbi elképesztően fárasztó tud lenni, különösen ha nap mint nap csinálja az ember. De megéri! Éppen úgy, a kütyüzéssel szembeni programok szervezése is megéri, bármennyire is megterheli a családot.
Hallottam egy családról, akik négy gyereket nevelnek, így négyszer szembesülnek azokkal a problémákkal, amikkel én egy gyerekes anyukaként egyszer, és ők minden nyárra kitalálnak a családnak egy tematikát, amit aztán egész nyáron játszanak a gyerekekkel. Voltak kalózok, akik az elveszett szigetet keresték, de hableányok állták az útjukat és hatalmas vízi sárkánnyal kellett küzdeni – a tematikából látszik, hogy vannak lányok is a csapatban – a lényeg, hogy ebben a nagy családi mesében mindenkinek, minden nap akad feladat. Akár olyan is, amit számítógépen kell megtalálni – mit tudsz a kalózokról? Kik voltak valójában? – de olyan is, amikor egy távcsövön keresztül éjjel kémlelni kell egy sátorban aludva a csillagokat, amik kijelölik a titkos sziget helyzetét.
De ha a család nem áll szuper kreatív emberekből akkor sem kell elkeseredni, mert egy kis utána olvasással, kereséssel fantasztikus közös programokat találhatunk. Emellett persze arra is szükség van, hogy a gyerek érdeklődésének megfelelő hosszú távú, egyedül végezhető időtöltést is találjunk, hiszen egy kiskamasz már sokszor inkább egyedül maradna önmagával, mint a szüleivel. Ezt pedig illik tiszteletben tartani. Csak ez az egyedüllét ne a közösségi hálón való lógást vagy a számítógépes játékok bámulását jelentse.
„Nagyon fáradt vagyok. Pihenek egy kicsit.” – hangzik el sok helyen a mondat, ami után a gyereknek megengedik, hogy az idiótábbnál idiótább youtube videókat nézze, hiszen fáradt. Szerintem éppen ez a zsákutca….az, hogy minek tekintjük a kütyüzést és mit erősítünk a gyerekben. Ha az, hogy ha fáradt, akkor megengedett a kütyüzés, ez egy igazi csapda. Hiszen ez a tevékenység nem kapcsol ki, nem nyugtatja meg az idegrendszert és pihenteti a szemizmokat, hanem éppen ellenkezőleg. Ezért is olvasni mindenhol a gyerekpszichológusok egyik legfontosabb tiltását, nevezetesen, hogy este, lefekvés előtt semmiképp se engedjük a gyereknek a telefon használatát, mert ahelyett, hogy megnyugtatná, épp ellenkezőleg, izgalomban tartja az idegrendszert.
Arra pedig igazán senkinek sincs szüksége. Különösen nem a nyári szünetben.