Sokan kérdezik a szülés előtt, hogy mikor lesznek újra a régik? Sokszor elgondolkozom ezen a kérdésen….vajon miért lenne a „régi” bárki azok után, hogy életet adott egy gyermeknek.
Valószínűleg soha nem lesz már olyan és ez jól is van így. Természetesen nem arra gondolok, hogy el kell hanyagolni a testünket, de azt sem gondolom, hogy őrületesen hajszolni kellene azt, hogy minél előbb visszaszerezzük a régi alakunkat és minden olyan legyen, mint amikor a gyerek még tervbe sem volt véve.
Kicsit olyan ez szerintem, mint amikor a kisbaba fejlődik és a szülők mindig más kisbabákhoz hasonlítják a saját gyereküket, persze a legtöbbször úgy, hogy mennyivel okosabb, mennyivel gyorsabb, már most is mennyivel hamarabb csinál ezt vagy azt.
Sietünk valahova?
Komolyan nem értem ezt az egész jelenséget! Mintha nem hagynánk időt semmire, mintha az lenne a legfontosabb az életünkben, hogy minél előbb történjen minden. Minél előbb változzunk vissza, fussunk mint rég, bulizzunk, mint rég, utazzunk mint rég és lehetőleg a gyerek is nőjön fel minél hamarabb. Az az érzésem, hogy a jelenkor embere képtelen megélni a pillanatot, belefeledkezni abba, amit éppen csinál és azt ki is élvezni. Azt a napot, amikor a baba még csak alszik egész nap, amikor gügyög, amikor rám néz és rám nevet. És igen, azt is, amikor a hasam még nem olyan, mint akkor, amikor még nem cseperedett benne egy kisbaba. Amikor még látszik rajta, hogy az izmok nem húzódtak vissza. Ugyanúgy adjuk meg a testünknek is a lehetőséget, hogy a maga tempójában szerezze vissza az erejét!
A szülés utáni gyermekágyi folyás néhány héten belül megszűnik és vannak olyan nők, akiknek szinte azonnal ezután vissza is tér a menstruációja. De vannak olyanok, akiknek addig nem indul újra, amíg szoptatnak, és megint másoknak akár 1,5 év is eltelhet addig, amíg a menstruációs ciklus újraindul.
A has visszahúzódásával is ugyanez a helyzet. Ahány nő, annyiféle átalakulás. A szerencsésebbeknek a 6. hét végére már látható változás következi be a hasfalukon, de az izomzat és a bőr valódi visszaalakulásához 3 hónapra általában szükség van.
És a lélek változásairól se felejtkezzünk el, ami legalább olyan látványos a kismamák esetében. Akire nem volt még rábízva egy csecsemő élete az nehezen tudja elképzelni azt a pszichés nyomást, hogy miközben az édesanya teste alapvetően változott meg, a mellbimbója, a melle fáj, valószínűleg még a gyermekágyi folyásnak is ki van téve és 4-6 óránként ébred megszoptatni a babát, aki lehet, hogy még nem szakértője a táplálkozásnak…..ez a helyzet nem csoda, ha az anyuka lelkét is megviseli. Ez az időszak az, amikor az édesanyák elkezdik nagyon sötéten látni a helyzetet. Kételkednek önmagukban, abban, hogy képesek lesznek ellátni a feladatukat, hogy jó anyák lesznek és bizony vannak olyanok, akik külső segítségre szorulnak. Erre a jelenségre, a baby blues-ra nagyon komolyan oda kell figyelni, mert előfordulhat, hogy külső segítség nélkül nem tud megküzdeni ezekkel a gondolatokkal az édesanya.
Ha a környezetedben ilyen jelenséget tapasztalsz feltétlenül javasold, hogy forduljon szakemberhez!