„Akkor mehet oviba, ha biztonsággal szobatiszta és leszokott a cumiról.”
Nagyjából ezt a két mérföldkövet próbálja a legtöbb szülő elérni addig, amíg a gyerek oviba kerül. A legtöbben számos mondókát is tudnak, és néhányan már a betűket is képesek lerajzolni. Pedig ez utóbbi kettőre van a legkevésbé szükség. Amire viszont annál inkább, az az, hogy mennyire szoktatták a gyermeket közösséghez korábban, illetve megszokott helyzet-e számára, hogy anya nem mindig van ott mellette.
Persze a pandémia miatt most sok minden nem éppen úgy alakult, ahogy kellett volna, de ezen a nyáron bőven volt alkalom felkészülni az óvodára. Korábban ITT írtunk arról, hogy hogyan érdemes ovit választani, de mivel ezen már rég túl vannak a szülők, most azt szedjük pontokba, hogyan könnyíthetjük meg az óvodakezdést.
- Játsszon sokat a kortársaival! Vidd olyan rendezvényekre, ahol hosszabb időt kell eltölteni idegen gyerekekkel, hozzájuk alkalmazkodva, velük kapcsolatot létesítve.
- Hívj át gyerekeket magatokhoz a baráti társaságból, de ne irányítsd a játékot, inkább vonulj vissza és a háttérből figyeld, hogy a gyermek hogyan reagál a megváltozott helyzethez!
- Az óvoda tele lesz új szabályokkal, amiből az egyik biztosan az lesz, hogy az elővett játékokat vissza kell tenni a helyére, ha már nem játszunk vele. Ha még eddig ez nem volt szabály otthon, akkor most gyakorolhatjátok. Persze ezt is inkább játékosan, dalolva, mondókázva, mint Mary Poppins.
- Ne szeptember 1-jén kezdjétek el a megváltozott napi rutin kialakítását, hanem legalább egy héttel előtte. Adj magatoknak néhány napot, amíg mindenki ráhangolódik a korai ébredésre, reggelire, fogmosásra, öltözésre, egyáltalán, a reggeli rutinra. Ha kitalálsz valami jópofa mesét köré, akkor még érdekesebbé teheted az egyébként gyorsan unalmassá váló napi rutint.
- Ha eddig beépült a mindennapjaitokba a beszélgetés és a meseolvasás, akkor biztos komoly szókinccsel érkezik a gyermek az óvodába. Erre szüksége is lesz, mert fontos lesz majd számára, hogy minél pontosabban megértesse magát a felnőtt és gyermek környezetével.
- A gyermekpszichológus szerint kár szétstresszelni a gyereket azzal, hogy már nyár közepén elkezdjük mondogatni neki, hogy óvodás lesz. Lássuk be, nem arról van szó, hogy felvették a Yale-re! Nekünk, szülőknek egy újabb mérföldkő, de az ő életében egyelőre egy nagy ismeretlen, ami közeleg.
- Végül szót kell ejtenünk azokról a dolgokról, amik nem lelkiek, hanem nagyonis tárgyak. Az alvóállatka, a kéztörlő, az ágynemű, amit van, ahova vinni kell és az ovisjel, amit minden ruhába bele kell varrni vagy rajzolni. A leendő ovis számára ezek kézzel foghatóan mutatják, hogy megváltozik az élete, nem úgy, mint a sok szó, aminek a nagy része számára még nem töltődött fel tartalommal.
Ha a biztonságot jelentő maci, kutyus vagy űrállatka ott lesz mellette, amikor elalszik és tudja, hogy a szülei érte mennek, amikor jól kijátszotta magát a többiekkel, akkor menni fog. Neki a legtöbb esetben sokkal könnyebb.
Szeptemberben az óvodák ugyanis tele vannak a bokorból leskelődő kétségbeesett szülőkkel, akik ha csak egy pillanatra is, de látni szeretnék, hogy a csemetéjük önfeledten dobálja a labdát a társainak. Általában dobálja. Úgyhogy nyugi. Elő lehet bújni a bokor mögül.