Nyügösködés…bevásárlás Morcos törpe, bosszús medvebocs, utálkozósdi, nyafkamacska. Ugye ismerős?
Melyik szülő ne ismerné fel azt az állapotot, amikor gyermeke elkezd durcásabbá válni. Egy hétvégi bevásárlás során a gyerekek vérmérsékletüktől függően teljes repertoárt be tudnak mutatni; a morcos törpétől, a bosszús medvebocson, az utálkozósdin át, a nyafkamacskáig. Ugye ismerős?
Mi tehet a szegény szülő?
Menni csak kell, hiszen enni csak kell… Persze lehet rendelni is…. De nem mindent és mindig. Így nem marad más hátra, mint életünk értelmét visszük magunkkal és a túlélésre játszunk. És ha már arra, akkor szerintem egy sokkal vonzóbb és élvezetesebb lehetősége az együttélésnek az, ha humort viszünk a kommunikációba. A kicsik amúgy is könnyebben kizökkenek, jó esetben figyelmük még gyorsabban is terelhető.
Amikor a gyerekekhez kapcsolódni próbálunk, tehetjük bátorítással is „Már csak egy kicsi van hátra, a nagy részén már túl vagyunk!”
A nagyobbakat bevonhatjuk, a már kész listát pipálva, összegyűjthetik a vásári portékákat, így konstruktív segítő társunkká avathatjuk őket.
Egyeztethetünk is velük például a vágyott ebéd hozzávalóit és ehhez gyűjthetünk közösen alapanyagot.
Ha sikerül ösztönözni őket, méltassuk a viselkedésüket, és dicsérjük a tevékenységet!
Nektek mi volt a legsikeresebb vagy épp a legrémesebb bevásárlós sztoritok a gyerekekkel? Oszd meg velünk, mi a Te tuti recepted!