Babaillatú hétköznapok után beköszöntenek a nem várt nehezebb idők, amikor mi szülők nevelőkké, tanítókká válunk. Ki mit hoz a családi házból… A legtöbben próbáljuk tudásunk legjavát adni. Sajnos az iskolás évek nem készítenek fel a gyermeknevelés nehézségeire, buktatóira, mámoros pillanataira, idegtépő helyzetekre, szorongó éjszakákra, az anyák napján csordultig tele lévő szívekre… De így, nyár közepén egy két gondolat erejéig megállhatunk, és tehetünk önvizsgálatot:
- Milyen indulatok voltak gyermekként, kamaszként nálunk otthon?
- Hogyan kezelték a szüleim a konfliktusokat?
- Most én, hogyan kezelem a stresszt, a frusztrációt?
- Mi segítene?
Ha időt szánunk rá, elgondolkozunk, és a mi segítene kérdésre nem csak a lottó nyereményt válaszoljuk, akkor biztos, hogy rávilágíthatunk nevelésünk Achilles-pontjaira. Felismerve ezeket már csak rajtunk múlik, hogy teszünk-e lépéseket a kívánt cél elérése érdekében. Én, három gyermekes anyaként, az egyik legelső dolog, amit biztosan fejlesztenék, az a toleranciám növelése. A megértésem, önuralmam fejlesztését céloznám meg, hogy lehetőleg, birkatürelmem legyen…már el is kezdtem bégetni.