Lássuk be, nagyon keveset beszélünk őszintén a szoptatásról. Valahogy a babavárás időszakában nem az a legfontosabb dolgunk, hogy belegondoljunk, utánaolvassunk annak, milyen is lesz majd a baba táplálása, ha megszületik. Sokkal fontosabb számunkra, hogy kék vagy rózsaszín lesz-e a szoba, hogy milyen kép kerül a falra vagy milyen kiságyba fekszik majd. Mintha az, hogy mit és hogyan eszik, nem is lenne olyan fontos! Pedig mi, akik túl vagyunk már ezen az időszakon nyugodtan megsúghatjuk azoknak, akik még előtte, hogy az első félévben mindennél fontosabb lesz az, hogy tudod-e táplálni az a kis élőlényt, akit a sors rád bízott. Mindennél fontosabb. Fontosabb az alvásnál, fontosabb a fürdetésnél és a tisztába tevésnél is. Annál pedig egészen biztosan fényévekkel fontosabb, hogy milyen színű a babaszoba fala!
Vannak a nagyon szerencsés kivételek, akik cicire teszik a babájukat és ő tökéletes technikával, mintha 9 hónapig az anyaméhben csak erre vágyott volna, magához veszi a számára szükséges tápanyagot. Nem mohó, és ezzel elárasztja tejjel a száját, amitől köhögni, fulladozni kezd, majd úgy dönt, hogy inkább nem szopna tovább, mert ez nem is olyan jó móka, de nem is szív olyan gyengén, hogy hatalmas munkával éppen csak egy kis táplálékhoz jusson, ami miatt nagyon hamar kifárad és ő is úgy gondolja, hogy nem éri meg ez a meló.
Vannak tehát a szerencsések, és vagyunk mi.
Egyre több kampányt szerveznek az anyatejes táplálás fontosságáért, de valahogy mégsem arra helyezik a hangsúlyt, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, inkább sokszor tovább erősítik az anyukákban a kudarc élményt, és azt érzi, hogy nem tudja megadni a számára legfontosabb embernek, amit szeretne.
Magyarországon létezik egy ún. védőnői szolgálat, amellyel már a terhesség alatt találkozol. Ha felkészült, empatikus, hozzáértő védőnőt sodor hozzád a sors, akkor tőle nagyon sokat tanulhatsz a helyes szoptatásról és ha őszintén fordulhatsz hozzá a gondjaiddal, akkor nyert ügyed van. A legtöbb szoptatási probléma ugyanis megoldható!
Ne stresszelj! Tényleg ne!
Mire megszületik a babád az internet “jótékony” hatásának köszönhetően már tele vagy stresszel és elvárással. Míg korábban egy családban az első néhány napban anya-apa-baba voltak, most ott van még a 3000 Facebook és Insta ismerősötök, a család, a barátok és csak jönnek, jönnek a messenger és viber üzenetek, amikre mind válaszolni kell. Ne tedd! A szoptatáshoz nyugalom kell és az, hogy az édesanya, amennyire tud pihenjen, táplálkozzon helyesen, hogy a kisbabáját értékes anyatejjel tudja táplálni. Fontos lenne, hogy a szülők el tudják engedni az állandó megfelelési kényszert. HIdd el, nem attól szereted jobban a babádat, ha anyatejjel táplálod vagy ha bio fürdetővel fürdeted és selyem pelenkába csomagolod. Szeresd őt azzal a mély kötelékkel és szeretettel, amivel akkor szeretted, amikor a testedben fejlődött! Higgy abban, hogy bármennyit is változott körülöttünk a világ, a legősibb törekvésünk, hogy szaporodjunk és ezzel fenntartsuk az emberi fajt a földön kicsit sem módosult. Ha lecsendesíted a körülötted lévő világot, magadra és a babádra koncentrálsz ezt ő is érezni fogja és meglátod, együtt menni fog!
Tápszert ne?
Mi ebben most biztosan nem foglalunk állást, mert nem is ez a dolgunk. Hiszünk abban, hogy attól senki sem lesz rosszabb anya, hogy nem tudja anyatejjel táplálni a babáját. Meg kell próbálni, utánaolvasni, segítséget kérni, a kisbabánkkal összebújva megbeszélni a dolgot, de ha valami miatt mégsem sikerül akkor sem szabad, hogy az édesanyának emiatt bűntudata legyen. Mindemellett ez egy tökéletes időszak lehet arra, hogy a család – ha eddig nem tette meg – áttérjen a tudatos vásárlásra. Meg kell értenünk, hogy attól, hogy valami ott van a polcon és rá van írva, hogy 3 hónapos kortól adható, még nem biztos, hogy jó is a kisbabánknak. Játék a szavakkal? Nyilván. Éppen ezért kell tudatos vásárlóként odafigyelnünk, hogy mit eszünk, mit iszunk, mit kenünk a bőrünkre és a babánk bőrére.
Sokan azért választják a tápszereket, mert mérhető, hogy mennyit eszik a baba. Sokszor ennek valóban van jelentősége, ha látszólag anyatejet eszik, de mégsem gyarapodik vagy egyéb más orvosi okok állnak a háttérben. De sajnos előfordul az is, hogy megint megjelenik a ELVÁRÁS, a környezet nyomása. A védőnő, a gyerekorvos kéri, hogy mérjük a babát folyamatosan, hogy lássuk, napról-napra mennyit változik a súlya, mert csak úgy lehetünk benne biztosak, hogy minden rendben van. Így aztán mi a legegyszerűbb? 120 ml táp bekeverése és a gyerekkel való megitatása után be tudjuk írni a füzetbe. Szoptatásnál ezt nem tudjuk megtenni, ott csak marad a mérleg, ami vagy pontosan mér vagy nem.
Gondoljunk bele, hogy micsoda boldogság, ha meghitten összebújsz a kisbabáddal a fotelben! Bár az elején valószínűleg nagyon fog fájni, amit a cicidel művel, de miután megszokod már ez lesz a ti titkos szent időtök.
Gyakorlás! Gyakorlás! Gyakorlás!
Ha anyatejjel szeretnéd táplálni a babádat, mert hiszel abban, hogy mindkettőtöknek az lesz a legjobb, akkor adj magatoknak időt az összeszokásra. Tudjuk, hogy nehéz, de ne add fel idő előtt! A kisbabádban ott van az ösztön a szopizásra, benned pedig arra, hogy így tápláld. Legyetek minél többet szoros testi kontaktusban, tedd sokszor cicire és hagyd rá, hogy mihez kezd vele. Biztosan fájni fog, esetleg ki is sebesedik, be is gyulladhat, de lassan összeszoktok és akkor olyan anya-gyermek egység jön létre, olyan szent pillanatokat fogtok átélni, amiért hálát adsz majd. De fontos, hogy megértsd, ha mégsem jön össze, akkor sincs semmi baj! Ez az egység ott van veletek, bennetek, és ha nem a szoptatás alkalmával élitek meg, akkor majd a közös séták, ölelések, együtt nevetések alatt.
Csak higgy abban, hogy jó anya vagy! Jól csinálod!