Sorozatunkban az anyamondja hasábjain sorra vesszük a mérgező szülő típusokat. Azt világosan kell látni, hogy ahogy általában a tipizálásoknál itt sem beszélhetünk arról, hogy valaki vagy ilyen vagy olyan. Keverednek a tulajdonságok, a viselkedésminták és van, hogy az egyik, van, hogy a másik válik dominánssá. A lényeg sajnos ugyanaz: mérgező szülők mellett felnőni hatalmas teher, amit gyerekként lehetetlen felismerni, sokszor még felnőttként is hosszú út vezet addig, hogy segítséget kérjünk és terápia útján próbáljunk gyógyulni.
Sokféle tipizálás van, összeszedtem azokat, amik szerintem a legjellemzőbbek. Azért kezdem az Irányító szülővel, mert abból elképesztően sokat látni manapság. Megvan az az anyuka, aki minden nap „csak úgy” beugrik a felnőtt fiához és visz neki valami finomságot? De csak azért, mert „nem eszel rendesen kisfiam” vagy „ilyen finomat úgysem eszel sehol”. Értsd. a feleséged képtelen rólad gondoskodni. Itt azért álljunk meg egy percre! Mi a fenéért kellene „gondoskodni” egy feleségnek egy felnőtt férfiról, ha az egyébként nem beteg. Szeretnie kell, tisztelnie, becsülnie, a szövetségeseként élnie, de biztosan ez a fajta anyai gondoskodás az, ami összetart egy házasságot? Nem pont emiatt alakul ki az a rengeteg helyen látott dolog, hogy a férfi a feleség bátyja vagy apukája lesz szerep szerint az évek során vagy a feleség lesz a férje anyukája? Nem vagyok családterapeuta, de zsigerileg érzem, hogy nagyon nem jó út ez a „gondoskodás” megnevezés.
Az Irányító szülő nagy rettegése, hogy valami baj történik a gyerekével és elveszti a kontrollt felette. Míg a gyerek picike addig ez rendjén is van. A baj akkor kezdődik, amikor ez a magatartás akadályozza az egészséges mentális fejlődést és a leválást a szülőkről.
Gondoljunk csak bele! Úgy felnőni, hogy a gyerek azt hallgatja végig, hogy „a világ veszélyes, az emberek rosszak”, „apáddal mi tudjuk, hogy mi a helyes” vagy a legtipikusabb mondat, amit tuti mind hallottunk már legalább egyszer, hogy „mi csak a javadat akarjuk”. Ami persze így is van. De egyáltalán nem mindegy, hogy ez jót vagy rosszat tesz-e a gyerekkel.
Egy így felnőtt gyerek nagy valószínűséggel nem mer majd új dolgokat kipróbálni, puszta kézzel kincset keresni a földben vagy kicsit is izgalmasabb új embereket megismerni, mert a szülei belekódolták, hogy csak az a helyes, amit ők mondanak és más igazság nem létezik. Ráadásul elképesztő lelkiismertfurdalással küzd majd, hogy nem tud megfelelni felnőttként a szüleinek, nem elég jó gyerek. Pedig az élet furcsa fintora, hogy a szülei nem elég jó szülők.
Ez a szülőtípus retteg attól, hogy elveszíti a gyerekét abban az érelemben, hogy elhagyja őt, kilép az életéből. Nem döbbenetes ez??? Hiszen normális esetben ez az élet rendje. De nyilván ezeknek a szülőknek nincs más az életükben, mint a gyerekük felnevelése és – valószínűleg egy őket ért gyerekkori trauma miatt – nem is tudnak másként működni.
Fontos, hogy felismerd, ha mérgező szülői kapcsolatból jössz! Ne haragudj rájuk, mert valószínűleg ők tényleg szeretnek, csak nem elég jól. Ha felismered és szakembertől segítséget kérsz, akkor komoly esély van a gyógyulásra.