Éppen csak elkezdődött a nyár, de a gyerek máris nyafizik, visszabeszél, kunyerál, balhézik, se nem lát és néha se nem hall… Ugye ismerős?!
Ha még nem sikerült kipihennünk magunkat szülőként, akkor igencsak csávában vagyunk… Mert ugye, muszáj nagy levegőt venni és a kis huncutnak megtanítani, hogyan viselkedjen, hogyan fejezze ki az érzelmeit.
A mi bevált trükkjeink közül most nem is egyet, hanem rögtön kettőt osztanék meg Veletek!
Az első, hogy elhitetjük vele, ő már képes a dolgok véghezvitelére, és ehhez megerősítő üzeneteket küldünk számára:
- „Tudom, hogy képes vagy rá!”
- „Olyan nagy vagy már, hogy biztosan sikerülni fog”
- „Egy nagycsoportosnak ez már smafu..”
A második tipp, hogy gyermekünket felruházzuk a „felelős”, „napos”, „felügyelő” szerepkörrel. Ez esetben már „Te vagy a felelőse, hogy a reggeli után az asztalon ne maradjon semmi.”. Mennyivel másabb, ha így tálaljuk a „Pakold le kérlek az asztalt!” – mondat helyett.
Vagy nézzünk egy esti rutin feladatot. „Kérlek, ma te figyeld, hogy a fogkefék és a fogkrém is a helyén legyen!”
A gyerekeknek a korlátok, szabályok kijelölésekor általában szükségük van testi érintésre is, (persze nem verésre!) hogy érezzék a szülő eltökéltségét. Egy finom vállfogás indítója lehet a kérésünknek, hogy most fel kellene venni a cipőt, mert indulunk a buszhoz. Éppen elegendő, hogy nyomatékot tudjunk adni a szavainknak. Persze vigyázzunk, hogy semmiképpen ne legyen belőle elnyomó mozdulat!
Türelmesen, szeretettel, együttérző módon próbáljuk rávenni a helyes cselekedetekre, így sokkal nagyobb az esély rá, hogy béke honol majd családunk szigetén.