Nyár közepe van. A kiskamaszok – és ami azt illeti a nagyok is – délig alszanak, méltatlankodnak, hogy még nincs kész az ebéd, majd a nagyobbak eltűnnek a haverokkal, a kisebbek – ha hagyjuk nekik – bezárkóznak a szobájukba a tablettel vagy telefonnal. Pedig ahogy kisebb korukban segítettek a ház körüli munkában, most is aktívan részt tudnak benne venni. Mondjuk az nagy különbség, hogy 5-6 évesen boldogan gyúrták a pizzatésztát vagy porszívózták ki a saját szobájukat, most viszont enyhe nógatásra van szükség, de ne adjuk fel! Különösen ne ebben az életkorban, amikor nagy szükség van arra, hogy munkára, együttműködésre szoktassuk. Persze ne most kezdjük el, de folytassuk, amit kisgyerekként elkezdtünk. A gyerek nem vendég, akit ki kell szolgálni, hanem a család aktív tagja, aki életkorának megfelelően kiveszi a részét a házimunkából is.
Nézzük miben segíthet egy kiskamasz?
Ha jól meggondolom, akkor bármiben. Mindenekelőtt a saját környezetében legyen rend, amit csak rendszerességgel lehet elérni. Nem mondom, hogy mindig minden makulátlanul tiszta legyen és az összes ruha élére vasalva álljon a szekrényben, de bizonyos időközönként ki kell szedni a ruhákat, átválogatni, összehajtogatni és – persze velünk nem esett meg, de hallottam már ilyesmit 🙂 – megnézni, hogy a 3 napos szennyes biztosan nem keveredett-e össze a tiszta ruhákkal. A szék ugyanis – és ez fizikai bizonyosság – sokkal közelebb van, mint a szennyestartó.
Sokan azért nem vonják be a kiskamaszt a takarításba vagy a rendrakásba, mert sokkal hamarabb végeznek nélküle és anélkül, hogy a nyavajgását hallgassák. Lássuk be, ez biztosan így is van. De ez körülbelül olyan, mint amikor 2-3 éves korában nem várjuk ki azt a végeláthatatlannal tűnő időt, amíg felhúzza a cipőjét, vagy 5-6 évesen önállóan beköti. Ha mindent megcsinálunk helyette, akkor sohasem tanulja meg. Így van ez a főzéssel, a takarítással és a rendrakással is. És igen…a fiúk is éhesek lesznek majd az albérletben gimnázium vagy egyetem alatt, nemcsak a lányok.
Nagyon érdekes volt, amikor először kezdtünk neki 8 éves kora körül a lányommal az igazi nagy tavaszi takarításnak és olyan dolgokat kellett nekem is megtanulni, amikre korábban nem is gondoltam. Például, hogy takarítani is meg kell tanulni. Annak is megvannak a fortélyai és honnan tudná ezeket egy 7-8 éves gyerek? Hogyan kell az ablakot úgy lemosni és letörölni, hogy ne hagyjon csíkot maga után? Előbb van a porszívózás, aztán a felmosás vagy fordítva? És a portörlés? Nekünk, felnőtteknek, akik jó sokat csináltuk ezt, teljesen egyértelmű, de a gyerekek számára újdonság. Ami persze jó is lehet, de azért sem árt, ha figyelünk erre, mert könnyen elveszíthetjük a türelmünket a gyerekekkel kapcsolatban. „Miért csinálod így van úgy? Hát nem tudod, hogy….?” Hát nem. Nem tudja.
Miket bízzunk rá?
Olyan feladatokat érdemes rá bízni, amivel gyorsan végez és így többször meg tudja veregetni a vállát, hogy jól csinálta. Mellesleg te is meg tudod dicsérni többször is.
- etesse meg a kutyát/macskát, előbbit ma ő vigye le a kertbe
- poroljon le a saját szobájában (talán ne a könyvespolc leszedésével kezdjük)
- porszívózzon
- szaladjon le a szeméttel
- mosogasson el egy-két edényt az ebédhez és mossa meg a hozzávalókat
Kezdetben ne legyen ez több egy-egy óránál, nehogy nagyon elmenjen a kedve az egésztől. És nyugodtan kitalálhattok valami közös rítust hozzá. Mi például hangosan hallgatunk valami jó kis zenét és igen, simán táncra perdülünk a Mamma Mia!-ra kezünkben a felmosóval.