Számtalan cikk foglalkozik azzal, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a babával való együttalvásnak. Mi is írtunk már a dilemmáról, hogy együtt vagy külön aludjunk-e? Erről ITT olvashattok. Külön vagy együtt? Mindegy, csak aludjon végre?
A klasszikus együttalvás azt jelenti, hogy az érzékszerveink segítségével érzékeljük a másik közelségét. 
Az illatát, akár a szívdobbanását is. Nem kell ahhoz komolyabb kutatás, hogy megállapítsuk a gyerekekre kifejezetten nyugtató hatással van az édesanyjuk szívdobbanása. Hamarabb nyugszanak meg, ha azt a hangot hallják, ami a születésük előtt a legnagyobb biztonságot és békét jelentette számukra. De ugyanilyen nyugtató a babák számára az édesanya érintése, simogatása, lélegzése. Ha az anyuka nyugodtan lélegzik, akkor a mellett fekvő baba is átveszi a nyugodt légzés ritmusát és képes lesz elaludni. Azonban azt már tényleg kutatások támasztják alá, hogy azok a babák, akik egyedül alszanak sokkal mélyebben alszanak és nyugodtabban, mint azok, akik a szüleikkel. Utóbbi esetben ugyanis nemcsak a megnyugtató légzés hat a babára, hanem a szülők egyébként nem mindig nyugodt álma is. Így a babák fel-felébrednek az éjszaka folyamán és jóval felszínesebben alszanak. Ráadásul azok a gyerekek, akik megszokják, hogy nem a saját ágyukban alszanak, később nehezen lesznek rászoktathatók és egyszer csak azt vesszük észre szülőként, hogy ahelyett, hogy az ágyunkban olyan természetes dolgok történnének, mint a gyermekünk születése előtt, most éppen ez a gyerekünk fekszik, és így aligha lesz kistestvére. Sőt, attól tartok, hogy hosszú távon egyenes út vezet ahhoz, hogy az apukája és az anyukája külön utakon folytassa. Persze ez nem jelenti azt, hogy az újszülött ne aludjon a szülőkkel egy légtérben.
Kifejezetten azt javasolják a szakemberek, hogy az első hónapban ott legyen a szülők hálószobájában, a bölcsőben, hogy az édesanya bármikor megszoptathassa, vagy az éppen ügyeletes szülő tisztába tehesse az éjjel. Ráadásul a baba is hamarabb nyugszik meg, ha hallja a szülei szuszogását, és édesanya tudja simogatni a mellette levő bölcsőben. És az sem mindegy, hogy a szülésen csak néhány napja átesett anyukának nem kell felkelnie és egy másik szobába átmennie minden felsíráskor.
Erre tökéletesen megfelel a bölcső, ami ugyan csak néhány hónapos koráig jó a kicsinek, de addig tökéletes számára. A szülők éjszaka szinte félálomban is tudják ringatni, de tulajdonképpen a baba a saját kis kalimpálásával is képes mozgásba hozni és ezzel ő maga is hozzájárul a saját megnyugtatásához.
Ráadásul ma már árulnak olyan szerkezetet – úgynevezett babaöblöt – ami olyan mint egy bölcső, aminek kivehető az egyik oldala. Rendkívül praktikus, mert a kicsi úgy tud együtt aludni a szüleivel az első néhány hónapban, hogy közben nem kell félni attól, hogy valaki ráfekszik vagy fulladás következik be, esetleg egy véletlen folytán a baba leesik az ágyról.
Akárhogyan is döntünk, arra érdemes felkészülni, hogy az első hónapok nem lesznek könnyűek, senkinek. Akár bölcsőben, akár a másik szobában kiságyban, akár babaöbölben, de mindenképpen sokszor fel kell hozzá ébrednünk, hogy megnyugtassuk ebben az idegen világban, kielégítsük a szükségleteit és biztosítsuk arról, hogy nagyon szeretjük és itt leszünk neki mindig az életben, bármikor is lesz szüksége ránk. Szülők vagyunk. Bölcsővel vagy bölcső nélkül.