Az én kamaszomnak rengeteg háziállata van…
És mik azok? A szemetese környékén tanyázó hangyák.
Nem titok, hogy japánban már a gyerekek is ismerik azokat a szokásokat, tevékenységeket, amivel rendezetten és tiszta környezetben élnek. Ha végig vesszük tinédzserünkkel azokat a támpontokat, amelyeket a japánok használnak a mindennapjaik során, akkor jó eséllyel otthonunkban is beköltözhet a várva várt átlátható, csillogóan higiénikus, ápolt szobabelső.
Bár triviálisnak tűnhet, de fontos, hogy a pakolás közös munka eredménye legyen. Ne csak mi szortírozzunk, dobozoljunk. Döntsünk a szükségtelen holmikról, mehet a kukába, vagy felajánlható valamely szervezetnek, barátnak, ismerősnek. A fennmaradó dolgokat priorizáljuk: elengedhetetlen és megmaradó. Az utóbbiaknál érdemes feltenni a kérdést: örömöt okoz? Ha igen, akkor maradjon, de itt jön a „japános rendszerszemlélet”, mi szerint szépen strukturálunk, igényesen elrendezünk. Például az azonos színű és formájú dolgok kerüljenek egymás mellé, a különböző méretű dolgok növekvő vagy csökkenő sorrendben. Ahhoz, hogy a rend meg is maradjon be kell vezetni, hogy mikor is van annak az ideje, hogy kisebb vagy nagyobb takarítást végezzünk; de legalább hetente egyszer, mondjuk szombaton reggel, hozzá tartozó portörléssel, rendezgetéssel együtt. Ha úgy látjuk, akkor segíthetjük kamaszunkat a rend megtartásában például, hogy
- saját szennyestartója legyen,
- elhelyezünk tárolókat és tartókat, fogasokat a falán,
- szobainast kap és a hordható ruhák akkor arra kerülhetnek.
Tapasztalatom szerint, ha rend vesz körül, akkor az a lelkemnek is jó. Ha segítek a kamaszomnak a rendrakás kialakításában, remélhetőleg, „az ápoltság” az ő lelkiállapotára is pozitív hatással lesz. És természetesen, akkor már nem kell hangyairtó.