Szerintem teljesen értelmetlen lenne álszent módon arról írni, hogy milyen fontos a gyerek szexuális felvilágosítása, hiszen mire neki kezdenél kiderül, hogy már a barátaival megnézték a Sex education-t, ami lássuk be, korának nagy klasszikusa és te legfeljebb szemlesütve hallgathatod, ha a gyerek egy-két dologra rákérdez vagy csak utalást tesz rá.
Ha a gyerekkel szoros kapcsolatot sikerült kialakítani, akkor sem marad el a kamaszkor, – szerencsére – de nagyobb eséllyel lesz mód arra, hogy egy-egy rázósabb dolgot megbeszéljenek vagy a kortárs kapcsolatok helyett a szüleihez forduljon segítségért. Talán ez minden, ami elérhető, de ez nagyon sok lehet egy-egy helyzetben.
Bár divatos arról beszélni, hogy milyen hamar érnek ezek a gyerekek, és ez bizonyos szempontból így is van, de ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltak időszakok a történelemben, amikor 14 éves gyerekek már összeházasodtak, sőt, némelyiknek már gyereke is született, ha nem halt bele a szülésbe. Szerintem a leginkább úgy érthető meg az a jelenség, ami a gyerekekben végbemegy manapság, hogy egyszerre lesznek hamar felnőttesek, de közben megmaradnak annak a gyereknek, akik valójában. Ezt a kettősséget elképesztően nehéz lehet összeegyeztetni, sőt így élni a mindennapokat. Nagyon nem árt, ha ilyenkor ott áll mellettük egy felnőtt családtag, akitől mindig lehet kérdezni, aki nem jön zavarba és aki valódi válaszokat ad a kérdésekre.
Ha ő leküzdi a zavarát és képes igazán bizalmas kérdéseket feltenni, akkor az a minimum, hogy mi felnőttek is őszintén válaszolunk és lehetőleg nem ütjük el valamilyen poénnal azt a kérdést, aminek a feltételére lehet, hogy nagyon sokat készült, talán számtalanszor el is mondta magában előtte. Az egyik ilyen kérdés a védekezés, ami nemcsak a szülőket, de a kamaszokat is éppen úgy foglalkoztatja. Eleget lát, olvas a neten nem kívánt terhességekről, a szex veszélyeiről ahhoz, hogy jó esetben ne ugorjon fejest ebbe a problémába, és ha kérdez, akkor kellő odafigyeléssel kell válaszolni. Bőven előfordulhat, hogy belekerülünk egy pusztán technikai beszélgetésbe, és a „hogyan kell feltenni az óvszert?” „a lány vagy a fiú teszi fel az óvszert?” típusú kérdésekről úgy fogunk beszélgetni, mintha azt magyaráznánk el, hogy meddig kell pirítani a húst tálalás előtt.
Bárhogy is lesz, figyelnünk kell a gyerekünk rezgéseit, talán jobban, mint valaha. Legjobb, ha megpróbáljuk meghallani a ki nem mondott kérdéseket is.
Amikor nálunk először merült fel ez a kérdés, és általában a szexualitás, tudom, hogy az érzelmekről kezdtem el mesélni a gyereknek. Arról, hogy a híres „első alkalom” egy 1-től 10-es skálán sokféle lehet, de a milyensége biztosan nem attól függ majd, amit a felvilágosító videókban vagy a filmekben megnéznek vagy a videókban elolvasnak. Ezt persze nem mondtam neki, de kicsit nevetséges lenne „technikáról” gondolkozni és beszélgetni tinédzserekkel. Szerelemről, vonzalomról azonban annál inkább lehet. Pedig valahogy ez a nagyon fontos rész kimarad a szexuális „felvilágosításból”. Ha a két fiatal őszintén szereti, tiszteli egymást és az első együttlétük szeretettel és odafigyeléssel teli, akkor egyike lehet a legszebb kamaszkori emléküknek. Ehhez nem az kell, hogy technikásan fel tudják húzni az óvszert, – monduk az sem árt – hanem leginkább az, hogy működjön köztük az a híres kémia. A vágy, a másik olyan megismerésére, ahogyan előtte még soha. És ne felejtsük el, hogy e is egy folyamat, ami egy csókkal kezdődik és ha a kamaszok szépen lépdelnek előre ezen az úton, akkor szinte a maga természetességével fognak erre a pontra elérkezni.
És ha közben sokat bénáznak? Fognak. De egyrészt az kettejük között marad olyan emlékként, amit majd 30 év múlva is mesélni fognak, akkor már a gyerekeiknek, bárhol is legyenek a világban.