Csirmaz Luca pszichológussal, a pszicholive.hu oldal írójával, szerkesztőjével, gyakorló szakemberrel beszélgettünk a szülés utáni depresszióról és közben tisztáztunk is néhány fogalmat.
Mi az a szülés utáni depresszió és miben különbözik a baby bluestól?
A szülés utáni depresszió és a baby blues a kezdeti időszakban hasonlíthatnak egymáshoz, a különbség köztük a hosszban és intenzitásban jelentkezik. Míg a fokozott érzékenységgel, ingerlékenységgel, szomorúsággal járó teljesen természetes baby blues jellemzően a szülést követő napokban kezdődik, és kb. két héten belül véget ér, addig a postpartum depresszió (PPD) hosszabban húzódik, akár egy évig, vagy tovább is tarthat, és tünetei sem merülnek ki az előbbiekben. A szülés utáni depresszió kb. minden tizedik nőt érint, így nagyon fontos, hogy beszéljünk róla!
Milyen tünetei lehetnek a baby bluesnak? Hogyan ismerhetjük fel?
Baby blues jelei lehetnek például:
- Hangulatingadozások: Az egyik pillanatban büszke vagy magadra, hogy milyen jól megoldod a dolgokat friss anyaként, a másik pillanatban pedig hirtelen sírni kezdesz, mert úgy érzed, túl sok minden nyomja a vállad, nem vagy elég hozzá.
- Elhanyagolod magad, az önmagadról való gondoskodást a kimerültség miatt;
- Szorongást érzel, a szokásosnál ingerlékenyebb vagy.
Ezzel szemben a posztpartum depresszióra utalhatnak:
- Reménytelenség érzése, ha úgy érzed, állandóan magányos vagy;
- Nehezedre esik megfelelően kapcsolódnod a babáddal;
- Állandóan úgy érzed, hogy nem vagy jó anya, bármit is teszel;
- Nem tudsz enni, megfelelően aludni, vagy gondoskodni a babádról az eluralkodó negatív érzések miatt;
- Úgy érzed, elvesztetted az érdeklődésed azon dolgok iránt, amik korábban örömet okoztak, már szinte semmi nem izgat igazán;
- Koncentrációs problémák, döntéshozatali nehézségek lépnek fel.
Mik lehetnek a depresszió okai?
A várandóssággal, szüléssel járó hormonális, élettani változásoknak hatalmas szerepe van a PPD kialakulásában. Az ösztrogén és progeszteron szint csökken szülés után, illetve pajzsmirigy problémák is okozhatnak a hormonháztartásban problémákat, melyek az anyasággal járó, teljesen természetesen is kihívással teli, stresszel járó helyzetekhez hozzáadódva könnyen posztpartum depresszióhoz vezethetnek. A testünkről alkotott képünk szintén szerves része az énképünknek, így az itt megjelenő nagy változásokkal is nehéz lehet megküzdenünk, arról nem is beszélve, hogy feldolgozzuk a várandósság, születés alatti történéseket, traumákat, például egy császármetszést, gátmetszést.
De az élethelyzetünk változásából fakadó hirtelen kevés alvás és önmagunk háttérbe szorítása a gyermekünkről való gondoskodás miatt szintén befolyásolhatja azt, mennyire tudunk megküzdeni a stresszel, hogy milyen „alaphangulattal” indítjuk napjainkat. Kiemelném még az egyéb, normális esetben támogató faktorokban esetlegesen megjelenő kríziseket: párkapcsolati gondokat, anyagi bizonytalanságot, társas támogatottság hiányát – vagyis ha úgy érezzük, nincs, akivel megoszthatnánk a gyerekneveléssel járó felelősségeket. Bármilyen korábbi mentális betegség vagy trauma (például a családon belüli erőszak elszenvedése, akár érzelmi bántalmazás esetében) pedig fokozhatja a kialakulásának esélyét, de fontos, hogy ne gondoljuk azt, hogy csak akkor történhet velünk ilyen, ha „nincs rendben az életünk.”
Csak az anyákat érintheti a szülés utáni depresszió?
Nagyon érdekes ez a kérdés, és valóban, az apákat is érintheti. A megváltozó családi dinamika új helyzetet teremt az apa számára: anya és gyermek azonnal könnyebben kapcsolódnak, hiszen kezdetektől fogva testileg is szimbiózisban éltek, míg az apának időbe telhet beleszokni az új szerepbe, és ezáltal megfelelően kötődni a gyermekhez. De a gyermek születésével nő a nyomás rajta a tradicionális férfiszereppel kapcsolatban is, hogy gondoskodjon, ellássa a családot anyagi biztonságot teremtsen. Alkalmazkodnia kell a megváltozott szerephez: most már nemcsak férj, hanem apa is, az előbbi háttérbe szorulhat, főleg a kezdeti időszakban, ez szintén nagyfokú stresszt helyezhet rá, hiszen addigi funkciójának betöltése már nem elég, a nőnek kevesebb ideje juthat csak feleségnek, párnak lenni a gyermeknevelési kérdések miatt, ami miatt az ő önértékelése is érintett lehet, hiszen nem kapja meg az addigi megerősítést. Ha az anya PPD-ban szenved, akkor az apa is nagyobb eséllyel lesz depressziós.
Mit tehetünk ez ellen? Segíthet-e egy támogató környezet?
A legfontosabb a biztonságos kötődés kialakítása a babáddal. Ennek nem csak rá lesz meghatározó szerepe (a biztonságos kötődés kialakul az első másfél évben, és protektív faktor rengeteg pszichés nehézséggel szemben), de benned is endorfinok termelését indítja be.
A depressziós anyák jellemzően kevesebbet lépnek interakcióba babáikkal, abban kevésbé konzisztensek. A biztonságos kötődés lényege az érzelmi válaszkészség, összehangolódás. Nem kell nagyon bonyolult dologra gondolni: ha sír, megnyugtatni, ha nevet, vele nevetni.
És igen, nagyon fontos a másoktól való segítségkérés és az őszinteség. Olyan közösségek keresése, ahol megoszthatod a nehézségeid, támogatást, tanácsokat és megnyugtatást kaphatsz. De a környezet leginkább az értő fülekkel, a segítség őszinte felajánlásával segíthet. Viszont kerüljük a tanácsadást, inkább igyekezzünk megérteni azt, aki segítséget kér. Természetesen ha valaki úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni a helyzettel, akkor érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni.