A mai napig megmaradt az a mondat bennem, amit apukám mondogatott mindig gyerekkoromban: „Ha tovább rosszalkodsz, becsomagollak és feladlak postán.” S közben persze nevetett, mert ő maga poénnak szánta, de az én érzékeny gyermeki lelkem egyáltalán nem nevetett rajta. Emlékszem, évekig képzeltem el, ahogy egy papírdobozba becsomagol, átkötözi, majd elcipel a postára és ki tudja milyen távoli országba küld. Így utólag belegondolva lehet, hogy nem is lett volna olyan nagy baj, ha így történik, de most nem erről szól ez az írás, hanem a humorról és arról, hogy egy-egy családban milyen nagy szerepe van az együtt nevetésnek.
Valójában az együtt nevetésnek mindenhol fontos szerepe van, de tudnunk kell, hogy a gyerek humorérzéke milyen fejlődési szinten van ahhoz, hogy azt megértse. Ami egy felnőttnek vicces lehet, az egy gyereknek bőven lehet félelmetes, szorongást kiváltó esemény.
Gondoljunk csak bele, a közösségi médiában naponta több száz poszt áraszt el minket „vicces” babás videókkal, amelyeknek egy részén egészen biztosan nem nevetnek a babák. Sajnos ezek a videók tovább erősítik azt a helyzetet, hogy ki lehet nevetni egy éppen ügyetlenül botladozó babát vagy a fejére spenótot kenő, a zöld ételekkel most ismerkedő egyévest. Pedig a fontos a közös nevetés lenne, az, hogy együtt nevessünk.
A nevetés nagyon fontos, és ezek a nagy nevetések általában a közös játékból alakulnak ki. A pici babák esetében indulhat egy kis csikizésből majd folytatódhat egy-egy haspuszival. Hangolódjunk rá a babára és figyeljük, hogy mi az, amin gurgulázva nevet és mi az, ami miatt már kellemetlenül érzi magát. Lehet, hogy a talp csikizés csak nekünk vicces, ő azonban már annyira nem élvezi.
A „Kukucs” játékot talán mindenki ismeri, hiszen az az abszolút favorit, ami üzembiztosan megnevetteti a legtöbb kisgyereket. Vegyünk egy egyszerű papírlapot és tartsuk az arcunk elé. Majd emeljük fel vagy le a papírlapot és grimaszoljunk egyet. Legyen mosolygós vagy bandzsító vagy malacorros, mindegy, mert a nevetés biztosan nem marad el. Ezt aztán lehet ismételni unásig. Ami szinte sosem jön el. Már a 10 hónapos babák is imádják ezt a játékot, és minden olyasmit, amiben anya vagy apa nevetteti őket. Egy rosszul felvett sapka, egy vicces frizura már komolyan képes szórakoztatni. Emlékszünk a Holiday című filmben a gyerekeit szórakoztató apára, (mondjuk hogy a fenébe ne emlékeznénk, hiszen Jude Law alakítja!) aki zsebkendőt tesz a szemüvege alá az orrára és úgy formáz meg egy vicces figurát.
Fontos szem előtt tartani, hogy a nyelvi poénok megértéséhez természetesen nem csak jól kell tudniuk beszélni, de már érteniük kell a nyelv finomságait is. Ehhez már bőven óvodáskorúnak kell lenni. Persze van olyan felnőtt is, aki sohasem lesz képes érteni ezeket a finom froclizásokat. Ezért is kell erre figyelni, hiszen akinek nincs ilyen típusú humorérzéke az képes felnőttként is megsértődni egy-egy viccesnek szánt mondaton.
A humor összekötő kapocs egy családban, ami segít átbillenni a konfliktusokon, ami sokszor segít kiszakadni egy helyzetből, amiben egyáltalán nem jó már benne lenni. A humor, a közös nevetés, a közös poénok mély kötelék lehet egy családban, ami bármilyen nehéz helyzetben elővehető és segítségül hívható. Ugyanazon tudni nevetni nagy adomány, és a legnagyobb poénok bekerülnek majd egy-egy családi legendáriumba is.
Nevessünk most a kicsikkel, mert aztán jön a nagycsoport és az alsótagozat, ahol számos rémes viccet hoz majd haza imádott szemünk fénye és mi kénytelenek leszünk úgy tenni, mintha még sosem hallottuk volna azt az 1000 éves viccet, ami lássuk be már akkor sem volt vicces. De ahogy mindig, együtt nevetünk rajtuk, mert az együtt nevetésnél kevés hatásosabb gyógyír van minden bajra.