Hiszek az újévi fogadalmakban. Mármint abban, hogy vannak – hiszen minden évben fogadkozom újra és újra – de megállapodtam magammal, hogy anyaként már nem teszek fogadalmakat. Illetve csak egyet, azt, hogy legalább február 1-ig betartom őket. Ennek azért van jelentősége, mert nemrég olvastam, hogy állítólag az újévi fogadalmak jelentős részét január 20 környékén adják fel az emberek. Így ha februárig megtartom, akkor még az is lehet, hogy márciusban is futni fogok.
Valószínűleg az egyik legkomolyabb felhozatal a neten abból van, hogy hogyan tegyél vagy ne tegyél újévi fogadalmakat és számtalan tippet is találtok arra, hogy hogyan lesz hatékony a fogadalom betartása.
Nézzük sorra, hogy mi az, ami nekem szimpatikusnak és gyakorlatba is átültethetőnek tűnt. Ami szerintem nagyon jó meglátás, hogy igazán annak az újévi fogadalomnak van értelme, ami erőfeszítést követel tőled, de nem olyan hatalmasat, hogy már a második napon utáld az egészet és azt érezd, hogy úgyis teljesíthetetlen, akkor meg minek. Mondok egy példát erre, hogy mire is gondolok. 
Évről-évre elhatározom, hogy futni és úszni fogok rendszeresen. Mondhatnám, hogy a pandémia miatt nem sikerül ezt megvalósítani, de csúnya hazugság lenne, ezért maradjunk csak annyiban, hogy valószínűleg nagyon sokat vártam magamtól. Ha csak heti egy-egy alkalmat tűztem volna ki, akkor még akár sikerülhetett is volna, de mivel heti 2X2 volt a fogadalom, így nyilvánvaló volt számomra már a második héten, hogy amellett, hogy megvalósíthatatlan, még semmilyen élvezetet sem nyújt. A kudarc érzéséről pedig már ne is beszéljünk! Alá tudom támasztani, hogy tényleg fontos a fogadalom megvalósíthatósága. Ha nagyon sokat várunk el magunktól, akkor elbukhatunk.
A másik jó tanács, ami nekem segített az a fokozatosság elve. Ki mondta, hogy egy fogadalom az csak valami egyszeri, általános dolog lehet? Például, hogy futni vagy úszni kezdek. Dehogy! A legjobb, ha a következő évre mérföldköveket határozok el – persze elérhetőeket – és azoknak a megvalósítására vonatkoznak a fogadalmaim. „Márciusig hetente futok egyszer fél órát.” „Augusztusig váltott edzésben futok és sétálok egy órát.” „Decemberig elérem, hogy egyben tudjak futni 40 percet.” Ilyesmire gondolok a fokozatossággal. Így látom, hogy merre visz az út, és mit kell még ahhoz tennem, hogy a fogadalmamat betartsam.
Vezethetsz fogadalom naplót is! Ez kiváló alkalom, hogy vegyél magadnak egy szép füzetet és kezdd el benne feljegyezni új életed első napjának történetét.
- nap: Míg Kitti aludt, addig elolvastam 10 oldalt abból a könyvből, amit két éve vettem. Hurrá! A fogadalmat (minden nap olvasok legalább két oldalt) bőven túlteljesítettem.
Legjobb, ha meg is dicséred magad vagy meg is jutalmazod, mondjuk egy jó kávéval. Van otthon tejszínhab? Miért ne mehetne rá ma egy kicsi abból is?
Van, aki nem naplót vezet, hanem a hűtőre vagy a családi üzenőfalra teszi ki a fogadalmait. Ennek is megvan az ereje, mert itt mindenki látja és segíteni is tud a megvalósításában. Mert lássuk be, a legcsodálatosabb az, amikor a társunk megkérdezi január 3-án, hogy „Kedvesem, olvastál ma már két oldalt? Ha nem, akkor menj nyugodtan, addig elviszem sétálni Tomit.”
Ugye, hogy erről – is – szólnak a fogadalmaink?
Boldog új, teljesíthető fogadalmakkal teli évet kívánok nektek!