Egy, kettő, három, négy, öt. Körülbelül ilyen válaszok léteznek erre a kérdésre. Ezért is szeretem az anyamondja.hu-t írni, mert újra és újra meggyőzöm magam arról, hogy gyereknevelés terén nincs ősigazság azon kívül, hogy szeresd a gyereked, cselekedj is ennek megfelelően és mondd is el neki, hogy szereted. Ezután már olyan nagyon nem ronthatsz el semmit.
De nézzük akkor a bili-nem bili kérdést. Vannak, akik arra esküsznek, hogy minél előbb legyen szobatiszta, mert akkor már a bölcsiben kevesebb lesz vele a gond, nem fogják bénán tisztába tenni, nem kap majd el mindenféle szuper kis fertőzéseket és amúgy is, ha már képes rá, akkor miért ne legyen szobatiszta? Arra van az előre. A másik tábor szerint na ezt aztán biztosan nem szabad siettetni. Meg kell várni, amíg a gyerekben magában alakul ki a vágy, hogy már ne hordja a kakás, pisis pelust, mert abban sokkal nehezebb a többiek után szaladni a játszótéren vagy lecsúszni a csúszdán. Abban nekik valóban igazuk van, hogy a szobatisztaságra való szoktatást érdemes akkor elkezdeni, amikor a gyermek testi és mentális fejlődése erre készen áll. Például el tudja különíteni magában, hogy az az inger, ami a pocijából indul azt jelzi, hogy hamarosan szükség lesz egy bilire, ezért abbahagyja a játékot és erre a jelenségre koncentrál. Ebben az esetben nemcsak erre az ingerre figyel, de ez már a pszichés fejlődésnek egy olyan állomását is feltételezi, amikor érteni véli, hogy az ő testében zajlanak olyan folyamatok, amikkel neki dolga van.
A védőnő azt a tanácsot adta, hogy azt figyeljük, hogy mikor jön el az az időszak, amikor a gyermek pelenkája tartósan száraz marad, akár 3-4 órán keresztül is. Ez elég valószínű jele annak, hogy készen áll megtenni az első lépéseket a szobatisztaság felé.
Hogyan csináljuk?
Azt szokták tanácsolni, hogy kezdjük nyáron, és azt hiszem ez tényleg jó tanács. Egyszerűen könnyebb gyorsan letusolni és átöltöztetni a gyereket, ha baleset történik, mint télen. De akár télen, akár nyáron, kezdjük azzal, hogy beszéljük meg a gyermekünkkel, hogy mire való a bili és a WC-szűkítő. Van aki ezt, van aki azt részesíti előnyben. Az én lányom mindkettőt használta, mikor mihez volt kedve. Mondjuk el neki, hogy a nagyobb gyerekeken már nincs pelus és azt úgy csinálják, hogy a bilibe vagy a WC-be pisilnek és kakilnak. És ez menő.
Körülbelül három éves korukra alakul ki, hogy vissza tudják tartani a vizeletüket, de éjszaka még így is előfordul, hogy bepisilnek. Soha ne szidd meg, ha ilyesmi történik! Részéről ebben semmi szándékosság nincs. Nem azért csinálja, hogy neked több dolgod legyen, hiszen téged szeret a világon a legjobban, hozzád kötődik, minden gondolata, az életben maradásának záloga te vagy.
Viszont ha sikeresen végrehajtja a pisi-kaki-küldetést, akkor dicsérd meg. Nem kell túl dicsérni, hiszen nem a Holdra szállást hajtotta végre, de érezze, hogy helyesen cselekedett és ez az az út, amin tovább kell menni.
De ne feledd! Ahogy a gyereknevelésben semmi, ez sem lóverseny, sőt semmilyen verseny sem. Van akinek hamarabb beszél, hamarabb jár, hamarabb pisil bilibe és 14 évesen doktorál. És? Kevésbé fogod ettől szeretni? Ugye nem! Akkor hagyd az aggódást, a másikhoz vagy az átlaghoz való méricskélést és tedd ösztönösen azt, amit érzel. Egy évesen vagy öt évesen, bilivel vagy WC-szűkítővel. Neked lesz igazad.
Íme néhány könyv, amiben hasznos tanácsokat találsz elakadás esetére.
Bilire szoktató könyvek:
Alona Frankel: Bilikönyv
Búcsú a pelustól
Szöllősi Edit: Hurrá, bilizek!