Szerencsére ma már nagyon sok cikk foglalkozik a nárcizmussal, a nárcisztikus kapcsolatokkal. Ha valaki komolyan körbe akarja járni ezt a témát és igazán megérteni, hogy mi lehet egy nárcisztikus párkapcsolat mélyén, akkor tengernyi szakirodalom áll rendelkezésére már magyarul is.
A nárcisztikus ember nem képes valódi szeretetre. Az ő világának középpontjában csak ő van és a körülötte lévő emberke vagy segíti vagy akadályozzák az ő csodálatos kiteljesedését. Valódi, empatikus emberi kapcsolatra képtelen. Nincs bűntudata és képtelen a valódi, átélt bocsánatkérésre. Ő sohasem hibázik, viszont nagyon komoly szégyenérzetet képes átélni, ami mindig valami, a külvilág felé mutatandó dologból származik. A nárcisztikus párkapcsolatban élők félnek, a legjobb tanács, amit a terapeuták adni szoktak, hogy meneküljön! Ez a személyiségzavar nem gyógyítható viszont olyan komoly mérgezést okoz az emberi pszichében, ami hosszú évekre visszavetheti a traumát átélt személy fejlődését, boldogsággal kapcsolatos megélését.
Képzeljük most el, hogy nem egy párkapcsolatról beszélünk, amiből – ha hatalmas nehézségek árán is – , de ki lehet lépni, hanem egy szülő-gyerek kapcsolatról. Azokról a nárcisztikus szülőkről, akik hosszú évtizedekre teszik tönkre a gyermeküket még akkor is, ha ez kívülről nem olyan szembetűnő. Kezdjük talán azzal, hogy egy nárcisztikus nemcsak férjként, hanem apaként is nárcisztikus. Az ő jelenlétét egy szerető édesanya valamennyire tudja ellensúlyozni, de ha egy gyereknek az anyja nárcisztikus, akkor bizony nagyon fájdalmas gyerekkor vár rá.
A nárcisztikus anyák versenytársnak érzékelik a gyereküket, akik bizonyos szempontból akadályozzák a kiteljesedésüket. Ebben a személyiségzavarban szenvedők a saját zárt világukban élnek, amelyben imádatra születtek és minden körülötte lévő embernek az a dolga, hogy ezt a tökéletességet szolgálja. Nincs középút az ő gondolkodásukban. Valaki vagy segíti vagy akadályozza. Az például az ő világában elképzelhetetlen, hogy valaki nem hozzá viszonyulva éli az életét. „Ezt most azért csinálod, hogy engem bosszants.” „Azért nem vagy képes ötös lenni matematikából, mert tudod, hogy milyen fontos ez nekem.” Meg sem fordul a fejében, hogy a másik ember életének a középpontjában nem ő van.
A nárcisztikus anya mellett felnőtt gyerekek tulajdonképpen elhanyagolt gyerekek, hiszen soha nem érezhetik a valódi, önfeláldozó, gondoskodó, feltétel nélküli anyai szeretetet.
Egy nárcisztikusnak soha semmi nem elég jó, kizárólag az, amit ő maga csinál. De úgy senki sem képes elvégezni valamit, ahogy ő, így senki nem is érdemli meg az elismerést. A gyerek mindennél jobban vágyik az édesanyja szeretetére, elismerésére. De mivel a nárcisztikus anya nem képes erre, így a gyerek azzal a traumával kénytelen együtt élni és felnőni, hogy ő nem elég jó, nem szerethető és bárhogyan is igyekszik nem tudja elnyerni az imádott ember szeretetét.
Ha egy gyerek ilyen környezetben nő fel az életre szóló sebet ejt a lelkén. Van kiút, de senki ne gondolja, hogy az rövid és fájdalommentes. Első lépésként szembesülni kell azzal, hogy az ember akinek az lett volna a legfontosabb dolga, hogy szeressen, nem volt képes a szeretetre. Innen kell aztán tovább menni.