Minap nagy családi ebéden voltam, ami nagyjából olyan volt, mint a Bridget Jones egyik kulcs jelenetében, amikor a sok boldog, önelégült pár megosztja örök igazságait Bridgettel. Megvan? Itt azonban nem a szingliség nagy kérdésein merengtünk el, hanem – miután szinte mindenki kisgyerekes szülő volt az asztal körül – a születésen. Kéretlen tanácsokat adtunk családunk éppen babát váró tagjának, aki szerintem egész jól tűrte. Én már rég ráborítottam volna valakire a húslevest.
De ennek volt köszönhető, hogy bármit is hallottam a prenatális pszichológiáról, vagyis valamiről, ami egy nagyon új tudomány, viszont annál izgalmasabb. Laikusként úgy tudnám összefoglalni, hogy azt vizsgálja, hogy a magzati korban ért történések hogyan hatnak a baba, a gyerek vagy akár később a felnőtt életére. Arról sokat olvashatunk, hogy van különbség azok között a babák között, akik hüvelyi szüléssel jönnek a világra vagy vákuumos rásegítéssel vagy éppen császármetszéssel. Vizsgálatok mutattak rá, hogy például azok a gyerekek, akik császármetszéssel születtek nem nagyon szeretnek fedett csőben csúszdázni, míg azok, akik végig mentek a szülőcsatornán vígan másznak bele bármilyen zárt játék alagútba is. A vákuummal születettek esetében megfigyelték, hogy a gyerekekre és majd a felnőttekre is igaz lesz, hogy abbahagyják azt, ami addig nagy elkötelezettséggel csináltak és nem fejezik be a gimnáziumot vagy az egyetemet. Mintha egy plusz segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy eredményt érjenek el.
De sokan a „nyugodt baba”, „sírós baba” jelenséget is a születés körülményeire vezetik vissza. Lehet összefüggés egy 4 hónapos baba alvásproblémái és a császármetszés között? Azt tudni kell, hogy összefüggés ugyan lehet, de ezekre általában csak felnőttként, a súlyosabb problémák, elakadások esetén szoktak rávilágítani, és ezekben az esetekben visszanyúlni a születés körüli komplikációkhoz vagy akár a magzati korban bekövetkező traumákhoz.
Nyilván van, akinek ez nagyon meredeken hangzik, de az tény, hogy egyre többet tudunk a magzati korról és arról, hogy milyen sok mindent észlel már az ember születése előtt is a külvilágból. Tudjuk, hogy nemcsak édesanyja szívverését hallja, hanem egy 5-6 hónapos magzat már a külvilág zajaiból is képes érzékelni. A születés közeledtével pedig megjelenik a látás is, a magzat már képes a külvilágból érkező fényekre reagálni.
Anthony DeCasper és Melanie Spence (1986) például 16 terhes nőből álló csoportot kért meg arra, hogy a szülés előtti hat hétben naponta kétszer olvassanak fel egy jól ismert gyermekverset. Az instrukciók alapján a babák már kb. 3 és félórányit hallgatták ezt a verset. Két-három nappal a születés után DeCasper és Spence egy speciálisan kiképzett cumival tesztelte le az újszülötteket, a szopás tempóját rögzítve. Először megállapították a szopás alaptempóját. Ezután pedig a sebességváltozása be-, ill. kikapcsolta a versike hangszalagra rögzített változatát. Az egyik csoport felénél a szopás sebességének növekedése azt a verset kapcsolta be, amit anyjuk olvasott nekik, amíg méhen belül voltak, a csökkenés pedig egy ismeretlen verset kapcsolt be. A másik csoportnál pedig fordítva alkalmazták ezeket a feltételeket. A legfontosabb eredmény az volt, hogy amikor az ismert verset hallgatták a gyerek szopási sebessége megváltozott az új versre nem módosult. A csecsemők hallották, amint az anyjuk olvasta nekik a verset, és a méhen belüli tanulás befolyásolta, mely hangokat találták a születés után jutalmazónak.
Alexandra Piontelli is végzett különböző vizsgálatokat, a magzatokat különböző időszakokban nézte meg ultrahanggal, és próbált egyfajta viselkedés mintázatot kiolvasni a magzatok mozgásából. Emellett interjúkat is készített az anyákkal, a szülés előtti és utáni tapasztalataikról. Ezeket a dolgokat próbálta felhasználni, arra hogy következtetéseket vonjon le, abban a témában, hogy a babák intrauterin (méhenbelüli) életszakasza, hogyan hat a további életükre. (Forrás: wikipédia)
Szerintem ezek nagyon érdekes megállapítások és messzire is vezetnek. De gondoljunk csak bele! Ha bármilyen vizsgálatra megyünk a kicsivel, biztos, hogy még kamasz korában is megkérdeznek majd a születése körülményeiről. Az Apgart még sose kérdezték, de azt, hogy „természetes úton” született-e, azt mindig.
Egy biztos szerintem. Bárhogyan, bármilyen körülmények között is jött világra egy kisbaba szeretettel és odafigyeléssel bármilyen traumán át tudjuk segíteni.