Vannak olyan gyerekek (és tegyük hozzá felnőttek is), akik úgy alszanak, ahogy az a forgatókönyvekben meg van írva. Reggel nem ébrednek nyűgösen, délelőtt sürögnek-forognak, elfáradnak a sok munkában a jó levegőn és aztán ebéd után jöhet a jól megérdemelt alvás. Ezekkel a gyerekekkel egészen más az élet, hiszen a legtöbb dolog tervezhető. Tudjuk, hogy nagyjából 3 körül el tudunk indulni a délutáni programra, esetleg látogatóba egy baráthoz vagy a nagyihoz vagy bábszínházba vagy csak randi egy baráttal a játszótéren. Az természetesen most is igaz, hogy ha nagyon fontos az a találkozó vagy halaszthatatlan, akkor biztosan nem alszik el időben, tovább alszik, vagy nem alszik el egyáltalán. Ez ugyan nem egy kutatás eredménye, de nyugodtan mondhatjuk, hogy tapasztalat. Sokszor próbáltam megfejteni, hogy miért lehet ez és végül arra jutottam, hogy a gyerekemmel annyira össze vagyok kötve, hogy egyszerűen megérzi az én feszültségemet és éppen emiatt nem tudja a napi rutinját végezni.
De mi van azokkal a gyerekekkel, akik már nem alszanak olyan sokat vagy esetleg egyáltalán nem alszanak akkor, amikor óvodába kerülnek. Mi az óvodai gyakorlat és mit tehetünk ebben az esetben?
Általában a legtöbb óvoda házirendjében benne van, hogy a gyerekeknek aludni vagy pihenni kell ebéd után. A megfogalmazás egyáltalán nem mindegy, ezért is javasoljuk, hogy mielőtt óvodát választasz a gyerekednek vedd a fáradtságot és olvasd el a hivatalos és néha unalmasnak tűnő dokumentumokat, köztük a házirendet is, mert valószínűleg nagyon sok érdekes dolgot tartogat majd számodra. Az óvodáról mindenesetre biztosan megtudod a legfontosabbakat, például azt, hogy hogyan viszonyulnak a gyerekekhez, milyen az óvoda szellemisége.
Például ha egy óvodában muszáj aludni délután az valószínűleg nem lesz jó hely annak a gyereknek, aki általában nem képes már aludni ebéd után. Persze az is előfordul, hogy az otthon egyébként már nem alvó gyerek az óvodában ért ingerek hatására annyira elfárad, hogy inkább az alvást választja. Különösen akkor, ha látja, hogy a többi gyerek is így tesz és a körülmények is ezt segítik. A behúzott függöny, a halk zene, a mesét duruzsoló óvónéni.
Minden az óvónéniken múlik. Az ő rugalmasságukon, szeretetükön, problémamegoldó készségükön. Az emberen. Ezt már az oviban megtapasztaljuk és később, az iskolába kerülve ez meg is erősödik.
Az igazi probléma csak akkor van, ha azokat a gyerekeket is el akarják altatni, akik már tényleg elég érettek ahhoz, hogy ne legyenek nagyon fáradtak este sem a délutáni alvás nélkül. Ezeket a gyerekeket is úgy kell szoktatni ha óvodába mennek, hogy tudják, ebéd után pihenés következik. De az ő esetükben ez lehet könyvnézegetés, olvasgatás, bármilyen fekve végezhető csendes tevékenység, amivel a többieket nem zavarja. Mivel ez a pihenés akkor is hasznos a gyerekeknek, ha már nem alszanak, így érdemes őket így szoktatni. Különösen azért, mert ha nem így teszünk, akkor az óvodában nagy problémát jelent majd az óvodapedagógusoknak, hogy mit tegyenek vele addig, amíg a vele egykorú gyerekek alszanak. Ha megtanulja csendben elfoglalni magát, annak a későbbi fejlődése során is nagy hasznát veszi majd. És ki tudja? Egy-egy fárasztó délelőtt után könyvnézegetés közben még az is lehet, hogy el-elalszik olykor.