Ki emlékszik már arra a pillanatra, amikor egy szép nyári napon beköszöntött a vakáció?
Ugye mindenki? Mintha tegnap lett volna! Most pedig már alig néhány nap és újra megnyitják kapuikat az iskolák. Már persze ameddig lesz pénzük a fűtésre, de ezt most hagyjuk is. Még nyár van, süt a nap, nehéz elképzelni, hogy egyszer havazni fog és egy vékonyabb cipőben alaposan felfázhatunk.
Azt viszont egyáltalán ne hagyjuk, hogy sok ezer kisdiáknak lassan felvirrad az a nap, amikor először lépik át az iskola küszöbét. Jó-jó, tudom, hogy már előtte átlépték párszor, amikor próbáltok az előkészítő foglalkozásokon a legjobb arcukat mutatni vagy a felvételi eljárás során (igen, persze, hogy van ilyen elsőben is), úgyhogy ezt most metaforikusan értettem.
Mindig van egy első alkalom mint tudjuk, így van ez az iskolába járással is. Optimális esetben a frissen végzett óvodás kipihenten, a nyári élményekkel feltöltődve ül be az iskolapadra nagyon várva, hogy milyen is lesz az az „iskolásság”. Sok gyerek már napok óta a ceruzáit rendezgeti, ki és bepakol a táskából, a tornazsákból és bizony hallottam már olyan lurkóról is, aki napokig az iskolatáskával vagy a tolltartóval aludt. Mondjuk utóbbi miatt az kifejezetten mázli, hogy elsőben még nem használnak körzőt.
Természetes érzés ilyenkor a szülői aggódás is. „Jól döntöttünk? Biztosan ez a megfelelő suli? A bemutató órákon szimpatikus osztályfőnök valóban olyan édes marad a gyerekekhez a mindennapokban is?” Ezeket azonban a gyerek is megérzi, úgyhogy amellett, hogy előtte ne beszéljünk ilyesmiről meg kell próbálni kiűzni a fejünkből a negatív gondolatokat legalább az év kezdetére. Úgyis lesz min aggódni később!
Szerintem az sem annyira jó módszer, hogy ha a másik végletbe esünk és az iskolát valami fantasztikus, a Roxforthoz hasonló varázslatos helyként írjuk le, mert elképesztően nagy lesz a csalódás, amikor nem bájitaltant vagy sötét varázslatok kivédését fognak tanulni és a lépcsők sem mozognak majd, ami azt illeti. Valahogy próbáljunk reális képet festeni, amiben lesz jó és rossz is, és egyáltalán nem baj ha izgul, ez jó izgulás és minden gyerek és felnőtt így van ezzel ilyentájt.
Ami azonban szerintem rendkívül fontos, hogy biztosítsuk a szeretetünkről és arról, hogy annak az égvilágon semmi köze nem lesz soha a piros vagy fekete pontjaihoz vagy később a jegyeihez. Ha van még egy szabad hete valakinek, amit nem vett ki a munkahelyén, akkor azt tanácsolnám, hogy most vegye ki, szeptember 1-től és legyen az első héten a gyereke mellett. Hozza el az iskolából, amint lehet, menjenek fagyizni, játszani, beszélgetni, így segítse megszokni az egész napos bentlétet. A mozgásra most is hatalmas szükség lesz, mert a délelőtt bent töltött idő nagymértékben terheli meg azt a gyereket, aki néhány nappal azelőtt – már ha valaki augusztusban bevitte óvodába – nem volt iskolás. Egyhelyben ülni egy padban és lehetőleg figyelni, még ha az játékos foglalkozás is az nem az első órában fárasztó, hanem a másodiktól. De akkor nagyon. Ezt érdemes feloldani az első – vagy akár még a második héten is – úgy, hogy valaki érte megy a családból és elmennek játszóterezni, labdázni, tollasozni.
Aztán pedig időben ágyba kell kerülnie, mert a kialvatlan gyerek lesz aztán ingerült, nyugtalan, kezelhetetlen „rossz” az iskolában, ami sajnálatos lavinát indíthat el, ha nem figyel oda erre a folyamatra a szülő. Optimális esetben egy 6 éves gyerek még nem játszik számítógépes játékkal, nincs telefonja és más kütyüje sem, így vacsora, fürdés meseolvasás után jöhet a pihentető alvás. Aztán pedig az iskola, újra és újra, ha az egyetemet is beleszámoljuk, akkor akár vagy 18 évig.