Teljesen természetesen fejlődési folyamat, hogy egy kisgyerek – általában a szobatisztasághoz való hozzászokás során – felfedezi a saját nemi szerveit. Addig erre legfeljebb nyáron nyílt lehetősége, amikor a szülei nagy ritkán megengedték, hogy meztelenül sétálgasson a nagy melegben, de egyébként a pelenka nem tette lehetővé, hogy az intim testrészét is megismerje. Egyáltalán nem csoda, hogy óvodáskor körül még ennél is intenzívebben megjelenik a kíváncsiság és nemcsak a saját, hanem a másik teste után is érdeklődni kezd.
Ebben az időszakban különösen jellemző, hogy akár nyíltan, társaságban is simogatják magukat a gyerekek, hiszen felfedezik, hogy ez jóleső érzést kelt bennük.
Mit tegyünk ebben a helyzetben?
Kezdjük talán azzal, hogy mit NE tegyünk?
Semmiképpen se szidjuk meg a gyereket azzal, hogy valami rosszat tesz, hogy „milyen buta”, hogy „meg ne lássuk még egyszer” vagy „elviszi a zsákos ördög” vagy akármi. Ma már elég nyilvánvaló, hogy ha egy gyerek így nő fel, akkor nem valószínű, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolata és szexuális élete lesz. Egy életre megtanulja, hogy ezek a dolgok rosszak, kényelmetlenek és különben is jön a zsákos ördög.
Nagyon fontos tehát, hogy ne szégyenítsd meg!
Hogyan beszéljünk akkor mégis erről?
Szerintem a legfontosabb, hogy az életkorának megfelelően. Egy 3 évesnek még ne kapjuk elő a Sehány éves kislány című könyvet és mutassuk be végig a szülés folyamatát is. Azt azonban már neki is el lehet mondani, sőt el is kell, hogy ugyan tudjuk, hogy amit csinál az kellemes, de ahogy nem pisilünk egymás előtt, ezt sem tesszük egymás előtt. Aztán, éppen az oviban megnövekedett érdeklődés miatt, az is nagyon fontos lesz, hogy beszéljünk a másik testéről, a másik testét megérintő tilalomról.
„A testedet csak az foghatja meg, csak az érhet hozzád, akinek erre előzetesen engedélyt adsz. Kivételt az életmentő beavatkozás jelent.” Ez akkor is igaz, ha a gyerekünk akar hozzáérni a másik gyerek testéhez. A kíváncsiság természetes, de mindenkinek meg kell értenie ezt a szabályt.
Óvodás korban egyébként is megnövekszik azoknak a szerepjátékoknak a száma, amelyek során meg kell érinteni, puszilni a másikat, majd a kisiskolás kor lesz a „csúnya viccek” időszaka, amikor a gyerekek obszcén szavak használatával is élik meg a szexualitást.
Óvodás korában a nemi szerv simogatása legtöbbször a megnyugtatást szolgálja, ezért ha ez sokáig tart és a gyerek számára nehezen leküzdhető, akkor érdemes megkeresni a kiváltó okot. A megoldás mint a gyereknevelés során szinte mindig a folyamatos, odafigyelő, őszinte kommunikációban rejlik. Ha kisbaba kora óta azt szokja meg a gyerekünk, hogy bármivel bármikor fordulhat hozzánk, és ráérős, figyelmes, értékes választ kap, akkor tudni fogja, hogy a rázósabb esetekben is segítségére leszünk. Mi leszünk az elsődleges információforrás és nem az internet vagy nem a kortárs kapcsolatok. De ha nem is az elsődleges, akkor is legalább duplán számít majd, hogy mi mit mondunk annál, amit a Google kereső feldob számára.
Mit jelent az értő és megértő beszélgetés?
Azt, hogy amikor egy fontos kérdés elhangzik, akkor az megérezzük. Tudjuk, hogy most nem az a kérdés, hogy csoki vagy eperfagyi legyen a desszert, hanem ennél sokkal súlyosabb kérdés hangzott el, amire lehet, hogy a gyerek már régóta készült. Ilyenkor megállunk, mérlegeljük, hogy minden mást háttérbe tudunk-e most szorítani, és ha igen, akkor „igen” és „nem”-szerű egyszavas válaszok helyett őt és magunkat, de legfőként a témát komolyan véve beszélgetni kezdünk róla.