Vajon tényleg van ovis szerelem vagy csak a megszépítő messzeség miatt emlékszünk néha úgy rá, mintha életünk fontos része lett volna?
Mostanában elég gyakran gondolkozom ezen, mióta az ovisom erőteljes érdeklődést kezdett el mutatni az ellenkező nem iránt. Természetesen nem testi értelemben, bár nyilván a kíváncsiság az nagy úr, hanem elsősorban érzelmileg. A gyerekek utánzással tanulnak, ezért is nagyon leleplező az, amit egy gyerek óvodás és kisiskolás korában csinál az oviban vagy a suliban, mert nagyon hamar képet kapnak a pedagógusok arról, hogy vajon milyen lehet az otthoni, családi élet.
Az egyik barátunk osztályában van például egy kisfiú, aki hihetetlenül trágár módon beszél a lányokkal és a nőkkel, elképesztő szavakat használva és ezt még intim mozgások imitálásával is kíséri. Ezt nyilván máshol nem láthatta csak az otthoni közegében, így elég hamar átlátják a pedagógusok, hogy milyen lehet ennek a kisfiúnak a családja.
Az oviban is hasonló a helyzet, hiszen ott az őszinteség még inkább jellemző. Anya fogja apa kezét? Akkor én is megfogom Daniét, hiszen úgy szeretem, mint anya apát.
Sőt, igazából, ha úgy szeretem Danit, akkor miért ne adhatnék egy puszit is neki. Hogy aztán erre Dani hogyan fog reagálni azt igazán nem tudhatjuk! Ez bizonyára függ attól is, hogy ő milyen családi mintákat hoz magával. De az tény, hogy az ovis szerelem létezik, nemcsak városi legenda, hanem komoly, ovis érzelmekkel teli állapot, amire sokan még felnőttként is emlékeznek.
Ezért is fontos, hogy felnőttként ne legyintsünk rájuk, hanem vegyük komolyan, foglalkozzunk vele, beszéljünk róla. Mert mint a legtöbb szerelem, már talán az ovis is tele lesz bonyodalmakkal. De éppen ezért fontos, hogy már most elkezdje a gyerek megtanulni az emberi viszonyokat, az érzelmek megértését és kifejezését. Olvasni a másik arcáról, a másik mozdulataiból. Ha már ilyen korán elkezdi megtanulni az emberi viszonyok sokrétűségét talán kevesebb zökkenővel ússza meg a felnőttkorig.
Ebben az életkorban egyértelműen jellemző még a biztonsághoz való ragaszkodás. Mintha ez lenne a „mágnes”, ami szerelmünk és köztünk létrejön. Bár, ha jobban belegondolok ez a „biztonsághoz való ragaszkodás” nagyon sok esetbe felnőtt korunkban is megmarad, de kétségkívül leginkább a nőkre jellemző.
Mit tegyünk ha ovisunk szerelmes?
Először is élvezzük ki a pillanatot, mert később egyre bonyolultabb lesz a szerelmi élete, amiben már nem lesz annyi tét nélküli gyönyörűség.
Beszélgessünk vele sokat erről, persze csak ha akar és segítsük abban, hogy különbséget tudjon tenni az érzelmei között. Szeretet, szerelem, hála, biztonság. Sok-sok fogalom, amiről el tudunk kezdeni beszélgetni vele. De jó alkalom ez arra is, hogy azt vegyük sorra, hogyan tudjuk kifejezni azt, hogy valakit szeretünk. Az oviban van például egy kislány, aki elképesztő erővel öleli meg azt, akit kedvesnek tart, sokszor valódi fájdalmat okozva annak. Ha nem tanítják meg ezt a kislányt arra, hogy ez nem helyes módja a szeretet kifejezésének, valószínűleg még iskolában is agyba-főbe fogja szorítani a gyerekeket, akik akkor már nem reagálnak majd olyan kedvesen, ahogyan esetleg teszi ezt egy ovis.
És van még valami….az ovis szerelmek elég gyorsan változnak, néha egy-két óra alatt is. Így ne tulajdonítsunk olyan nagy szerepet se nekik. Ne aggódjunk, ha épp a legfurcsább kisfiú vagy kislány lesz szívünk választottja, mert egyrészt ez már óvodás korban sem igazán a mi dolgunk, másrészt valószínűleg nem tart egy életen át. Viszont nagyon jó lehetőség arra, hogy sok olyan dologról beszélgessünk, amiről az ovis szerelem nélkül nem lehetne.