Mindig van egy első alkalom….szoktuk mondani, és valóban, az a nap is eljön egyszer, amikor egyedül kell otthon hagyni a gyereket. A „Hány éves korában merjem otthon hagyni?” kérdésre egyfelől van egy egyszerű válasz, másfelől viszont szerintem lehetetlen rá válaszolni. Egyrészt – amennyire tudom, jogszabály írja elő, hogy 12 éves koráig nem lehet a gyereket magára hagyni – másrészt azonban vannak olyan gyerekek, akik 10 évesen már annyira önállóak, megbízhatóak, hogy a szülők nyugodtan hagyják magukra 1-2 órára. Az igazság azonban az, hogy minden gyerek más és más és minden gyermeket a saját szülője ismeri a legjobban. Így ő, és csak ő az, aki meg tudja mondani, hogy a gyerek érett-e már arra, hogy néhány órát egyedül töltsön otthon.
Most, hogy kitör a várva várt vakáció, ez a kérdés nagyon égetően szokott felmerülni, hiszen a szülőknek nincs annyi szabadsága, hogy a nyarat a gyerekekkel tölthessék és a nyári szünet 10 hetéből legalább 8-at meg kell valahogy oldani. Ha úgy érezzük, hogy lassan megpróbálkozhatunk azzal, hogy a gyermek néhány órát eltöltsön a lakásban felügyelet nélkül, akkor a nyár ideális évszak ennek a kipróbálására.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Lehetőleg ne úgy, hogy fél napra magára hagyjuk úgy, hogy közben a város másik végén van dolgunk. A legjobb talán, ha a világ legtermészetesebb módján megkérdezzük, hogy mivel elfelejtettünk kakaót venni a szokásos esti italhoz, leugorhatunk-e az utca végén lévő kis boltba – max 15 perc – tudna-e addig itthon maradni egyedül. A reakcióból már láthatjuk, hogy hol tart ez a folyamat a gyerekben.
Kicsit szerencsésebbek azok, akiknek nagyobb testvére van vagy kutyája, macskája, aranyhörcsöge, mert valójában ezek a gyerekek akkor sincsenek egyedül, amikor nincsenek otthon a szüleik. „Most elugrom a boltba, légyszíves vigyázz a kutyára!” Mennyivel jobban, „nagy-gyerekesebben” hangzik ez a mondat!
Öt jel, amiből tudhatjuk, hogy a gyermekünk érett az otthoni egyedüllétre:
- Szabálykövető a mindennapokban. Érti, hogy mi az a veszély és tudja, hogy mindennek van következménye.
- Képes egyedül lenni, nem fél, inkább izgalmasnak tartja a helyzetet.
- Biztonságban érzi magát az otthonában.
- Képes egy sor dolgot felelősen megjegyezni és végrehajtani.
- Képes vigyázni magára testileg és lelkileg egyaránt.
Az első sikeres alkalom után aztán jön a többi, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nincs többé szükség se babysitterre, se a szomszéd néni segítségére. Érdemes néhány családi szabályt bevezetni annak érdekében, hogy mindig biztosak lehessünk abban, hogy minden rendben zajlik otthon akkor is, amikor mi távol vagyunk.
Legyen egy családi jelszó! Az ajtót kizárólag annak a személynek szabad kinyitni, aki ismeri a jelszót. Jobb esetben már akkor is volt jelszavatok, amikor valaki más ment a gyerekért a suliba, de ha akkor nem, most mégis érdemes bevezetni.
A kulcsot mindig ugyanoda kell tenni, miután bezárta az ajtót. A gyerekek feje tele van a napi sulis dolgokkal és bizony gyakran előfordul, hogy levágja a táskát az előszobában és az ajtó nyitva marad. Legjobb, ha erre a család kialakít egy rendszert, akár egy figyelmeztető táblával, akár betanítjuk a papagájt arra, hogy megkérdezze „Becsuktad az ajtót?”.