Ahogy azt ezzel foglalkozó szakértőktől tudjuk, leginkább az lenne a jó, ha nem nyitna ránk. Persze lehet ezen nevetni most, de mégis ez a legjobb megoldás. Sajnos mi szülők gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, hogy ha a gyerek nem ül közvetlenül mellettünk vagy látszólag nagyon elmerül a játékban, akkor nem figyel és nem hallja azt, hogy miről beszélünk. A gyerek mindent hall. Az érzékei olyan kifinomultak, hogy ha engem kérdeztek a szoba egy távoli sarkából figyelve is pontosan tudja, hogy az apjával miről beszélgetünk. Ez különösen igaz arra a helyzetre, ha még le is halkítjuk a hangunkat, jelezve, hogy na most aztán tényleg nagyon titkos dologról beszélgetünk.
Kicsit így van ez a szexszel is. Minél jobban zavarba jövünk amiatt, ami történik, annál érdekesebb lesz a gyereknek, mert érzi, hogy valami olyasmire talált, ami a szülők számára kellemetlen, tabu. Ezért is igaz az, amiről a cikk elején írtam, hogy próbáljuk elkerülne azt a helyzetet, hogy a gyerek ránk nyisson.
Tudom, hogy minden gyerekes család életében eljön a pillanat, amikor a szexuális aktus hossza Thomas a gőzmozdony-mértékegységben mérhető, és ha 3 Thomas-nyi is összejön belőle egy alkalommal, akkor igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. De ennek az időszaknak is vége lesz, és jöhet az az időszak, amikor a gyerek már éjszaka inkább alszik mint nem, és már meg lehet kérni a nagymamát, hogy vigyázzon néhány órát a gyerekre, amíg a szülei az emeleten beszélgetnek. Vagy ha nem olyan nagy a ház, akkor hallottam már olyan megoldásról is, amikor azok a baráti házaspárok, akik napközben dolgoznak odaadják a lakásukat kisgyermekes pároknak intim együttlét céljából. Szerintem ez menő!
De még így is megeshet, hogy úgy esnek egymásnak a szülők, hogy közben az alvást tettető kis hároméves felébred és csöndesen átbattyog a szülők szobájába, mintegy jelezve, hogy a maga részéről véget ért az éjszaka. Ha a gyerek cicamódra surran, a szülők pedig a szexuális aktusba belefeledkezve nem veszik észre azonnal, hogy szemtanúja van az eseményeknek, akkor valóban magyarázatra szorul a szituáció. De semmiképp se essünk pánikba vagy kezdjünk el kiabálni, pláne ne a gyerekkel. Próbáljuk elkerülni, hogy azt érezze, hogy akár ő, akár a szülei valami rosszat csinálnak. A szülei valóban valami olyasmit csinálnak, amit ő eddig nem látott, ráadásul olyan hangokat is adnak ki, ami valamilyen harcolós játékhoz hasonlít, de ebben nincsen semmi rossz.
Legjobb, ha azzal kezdjük, hogy kedvesen megkérdezzük, hogy miért jött át a szobájából, mire van szüksége. Ha szerencsénk van, ezzel már el is tereltük a gondolatát a korábban látottakról. Ebben az esetben mi ne kezdjük el mesélni, hogy mi is történt. A szexualitásról való beszélgetésekben – ezektől a helyetektől függetlenül is – az a főszabály, hogy akkor és olyan mélységben kell beszélni a gyerekkel, amikor és ahogyan ő szeretné. Akkor azonban őszintén, de az ő szintjén. Az érdekes szójátékon túl azt is érdemes ebből megjegyezni, hogy ne osszunk meg komoly biológiai fejtegetést a gyönyörszerzés technikájáról egy háromévessel, de azt már nyugodtan elmondhatjuk neki, hogy anya és apa így (is) szereti egymást, ez is a szeretet egyik kifejezése.
Igazán komoly probléma ebből akkor adódhat, ha a családban egyébként is tabuként kezelik a nemiséget, a meztelenséget, az intimitást. Ha a szülők a gyerekek előtt rendszeresen csókolóznak, ölelkeznek, akkor egy ilyen jelenet sokkal kevésbé lesz különös és taszító egy gyerek számára, mint egy olyan családban, ahol tabu a szülők közötti érintés.