Egészen biztos vagyok abban, hogy ha az emberek többet olvasnának, akkor jobb életet élnénk itt a Föld nevű bolygón. Leginkább szépirodalomra gondolok, versekre, novellákra, regényekre, de ha csak minden nap olvasnának egy kicsit, szerintem már az is nagyon komoly változást idézne elő.
Nemcsak azért, mert az olvasás fejleszti a képzelőerőt, a szókincset, a helyesírást, a helyes fogalmazást, a szövegértést, hanem azért is, mert empatikusabbá tesz minket. Olyan emberré, akik képes meglátni a cselekedet mögött a szándékot és felfogni azt, hogy milyen kusza, szövevényes az emberi természet és mennyi minden vezethet egy-egy helyzethez, amibe nem láthatunk bele, nem érthetjük meg. Ráadásul az olvasásnál jobb stresszoldót nem ismerek. Egy jó könyv, ami elrepít egy másik világba, amiben még sosem jártam….nincs ennél jobb kikapcsolódás!
Szerintem a magyar irodalom egyik legtöbbet újraolvasott könyve Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye, amit elolvashatunk huszonévesen, harmincasként vagy ötvenesként, mindig újabb és újabb jelentést találunk benne.
A regény 1937-ben jelent meg először és nagyon sok nyelve fordították le azóta. Egy budapesti vállalat igazgatójának fia, Mihály feleségével, Erzsivel éppen nászútján van Velencében. A házaspár az egyik nap egészen véletlenül találkozik Mihály gyermekkori barátjával, Szepetneki Jánossal. Mihályt nagyon felzaklatja a találkozás és úgy dönt, megosztja feleségével kamaszkorának történetét. Hogy jól tette-e arról lehet vitatkozni, de azt már sejthetitek, hogy ez olyan eseményeket indít el, egyébként először Mihály lelkében, ami egyáltalán nem szokványos egy nászúton. Vajon érdemes-e, kell-e leszámolni a múlttal ahhoz, hogy a jelenben élhessünk? Vajon szabad-e bolygatni azt, amit már eltemettünk önmagunkban? Kell-e mindent tudnia rólunk annak, akivel összekötjük az életünket vagy egyáltalán tudhatunk-e mindent a másik emberről?
Szerb Antal elképesztő írói zsenialitással válaszolja meg a kérdéseket úgy, hogy közben a rá jellemző nyelv bravúrral kápráztat el bennünket.
A regény sokat idézett mondatai sem engedik ki az olvasót a karmaik közül egyhamar:
„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”