Az a gondolatunk támadt, hogy a tavaszi öltöztetésről fogunk írni, de aztán rájöttem, hogy az sokkal inkább tavaszi vetkőztetés. Mert lássuk be, arról szólnak ezek a teljesen kiszámíthatatlan és dilis hónapok, hogy ráadok valamit a gyerekre, amit megpróbálok jó ütemben levenni róla, lehetőleg még azelőtt a pillanat előtt, amikor beleizzad, mert ha azután veszem le róla, akkor legalább biztosan megfázik.
Az első akadályba akkor ütközöm, amikor megnézem a hőmérsékletet a telefonomon: 7 fok (mivan???? április közepén), majd kinézek az ablakon a verőfényes napsütésbe, ami minimum azt üzeni, hogy elő a fürdőruhákkal. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor most a telefonomnak vagy a saját szememnek higgyek. Rossz hírem van: a telefonnak van igaza. Sőt, a komolyabb appok már azt is elmondják nekem, hogy mivel fúj a szél, azt a 7 fokot 4-nek fogom érezni, Juhé! Úgyis gondolkoztam, hogy ideje lenne világot látni, majd a sarkkörökkel kezdem, hogy ne legyen elviselhetetlenül nagy a váltás.
Már nagymamáinktól megtanultuk – és Hofitól – hogy öltözködjünk rétegesen, mert különben ráfázunk. Ebben az időben nekünk a mellény vált be leginkább. Különösen akkor, ha autóval megyünk valahova és addig kell rá a mellény, amíg kint játszik, de a kocsiban már le lehet venni. Le is kell, mert még az általános iskolában megtanult üvegházhatás miatt az autóba besütő nap hatására villámgyorsan szauna lesz bent, amit tovább erősít, hogy a gyereket bekötjük egy nagyon szűk gyerekülésbe, ami tovább melegíti. Lehet, hogy én túl gondolom, de mivel a kisgyerekeknek még nem működik helyesen a hőháztartása, nálunk a kocsiban mindig van egy kis kéztörlő és egy váltás trikó és póló azért, hogy ha kiizzad szemünk fénye (és kiizzad), akkor villámgyorsan át tudom öltöztetni száraz ruhába. Így megyünk ki játszani, ahol persze újra kimelegszik, de addigra a kocsiban hagyott kicsit nedves ruhák tökéletesen megszáradtak, úgyhogy indulhat a villámgyors átöltözés újra. Ennek az állandó öltöztetésnek van még egy pozitív hozadéka, hogy a gyerek már egyáltalán nem nyűgösködik, hogy öltözni kell. Annyit öltözik, hogy szerintem már hiányzik is neki, ha nem kell. 🙂
A tavasz tényleg szeszélyes, és ezen a globális felmelegedés sem változtatott alapvetően. A legjobb, ha mindenre alaposan felkészülünk és bármennyire is kényelmetlen, érdemes A-B-C verziókat csomagolni, ha például egész napos kirándulásra megyünk. Ebben az esetben biztosan igaz az, hogy az autó elbírja. Ha nem raksz gumicsizmát, akkor tuti elered az eső és a gyereket majd nem tudod kiengedni délután, hogy tapicskoljon a mamánál a sárban, mert nem lesz nála erre alkalmas cipő, csak az ünnepi, ami persze pont semmire se jó.
Ha azonban még olyan pici a babánk, hogy babakocsiban fekszik a levegőn is, akkor én még mindig a jó öreg takaró-módszerben hiszek, mert abból mindig lehet eggyel többet és eggyel kevesebbet tenni a gyerekre.
Ne felejtsük el azt se, hogy a családok egyik leggyakoribb vitaforrása, amikor apuka megjegyzi – sok esetben joggal – hogy úgy fel van öltöztetve az a gyerek, mintha kint esne a hó, pedig már tavasz van. Valamiért mi anyukák a gondoskodás egyik fontos elemének gondoljuk a melegbe való beöltöztetést, nehogy beteg legyen a gyerek. Kicsit olyan ez, mint régen, amikor anyukánk folyton etetett, mert mégiscsak az a szeretet jele. Pedig a gyerekek sokkal többet mozognak mint a felnőttek és ha mozognak nem fáznak. Tényleg nem.
A legjobb szabály, amit én kaptam, hogy a pici gyereken mindig egy réteggel több legyen, mint a felnőttön. Ez egyébként nem egy rossz szabály, csak az olyan örökké fázós anyukákkal nem számol, mint én, akik még nyáron is kabátban járnak….Ezek után el lehet képzelni, hogy nézett ki az én gyerekem amikor 3 évesen egy napsütötte tavaszi sétára indultunk…..