A napokban olvastam, hogy vizsgálatok kimutatták, hogy a Balaton Sound után olyan mértékben emelkedett meg a kábítószer koncentráció a vízben, hogy az egyértelműen bizonyítható volt. Persze mindenki nyugodjon meg, annyira kicsi még így is, hogy semmilyen bajt nem okoz a fürdőzőknek. Miután „irtóra” megnyugodtam…., feltettem azt a végtelen naiv kérdést, hogy ez már így lesz amíg a világ világ? A fesztiválhoz mindig hozzá fog tartozni a drog is? Csak azért kérdezem, mert egyrészt Magyarországon ez illegális, másrészt azért, mert a cigikultusz is elmúlt vagy legalábbis jócskán múlóban van a világban. És ennek akár tetszik akár nem az volt az oka, hogy lassan, egy évtized alatt megváltozott a dohányosokhoz való viszonyulás. Nagyon sok országban csak a négy fal között lehet cigizni, amiről kiderült, hogy az nem is olyan jó móka.
Ne legyünk álszentek, azt valószínűleg kevés szülő ússza meg, hogy a csemetéje kamaszkorában ne próbáljon ki valamilyen kábítószert egy-egy ilyen fesztiválozás alkalmával. A kérdés az, hogy felkészülten éri-e ez a fiatalt, tudja-e, hogy mire kell nemet mondania és hogyan tegye azt. Egyszer az egyik barátnőm lányának az osztályába érkezett egy rendőr, akinek az volt a dolga, hogy elmondja, hogy milyen nagyon rossz dolog a kábítószer és ejnye-bejnye a törvény is bünteti. Miután ez az egész inkább az ellenkező hatást váltotta ki a gyerekekből, itthon aztán kénytelen volt végig venni velük, hogy melyik kábítószerek milyen hatást váltanak ki és miért iszonyúan veszélyes „csak egyszer” kipróbálni. Sokat beszéltek arról, hogy ez nem bor, amiből isznak egy-egy kortyot vagy egy pohár pezsgőt szilveszterkor, és arról is, hogy kell minden esetben nemet mondani a szerhasználatra. Persze akkor még kisebbek voltak és nem kezdődött el a fesztiválszezon. Ott, a kortárs közeg nyomása miatt sokkal nehezebb a nemet mondás.
Meggyőződésem, hogy az őszinte beszélgetés mindig a helyes út. Amikor nemcsak azt mondjuk el, hogy milyen szörnyű hatásai vannak a kábítószereknek, hanem azt is, hogy ideig-óráig enyhítik a feszültséget, felpörgetnek vagy épp lenyugtatnak, segítenek átvészelni azokat a nehézségeket, amikről úgy tűnnek nem fog menni. Ha erről nem beszélünk akkor olyan, mintha teljesen hülyének néznénk a gyerekünket is, hiszen ha a kábítószereknek csak rossz hatása van, akkor mégis mi a fenéért élne vele több száz millió ember?
Ha mégis arra gyanakszunk, hogy a kamaszunk alkalmi vagy állandó fogyasztó, akkor mindenképpen beszéljünk vele erről, a problémáiról és arról, hogy mellette állunk és segítünk mindenben.
Összegyűjtöttünk néhány beszédes tünetet, ami azt jelezheti, hogy kamaszunk szerhasználóvá vált:
- rá nem jellemző viselkedések megjelenése (kiabálás, agresszió vagy épp ellenkezőleg: introvertáltság)
- heves érzelmi kitörések
- nagyfokú, indokolatlan fáradtság
- céltalanság, érdektelenség a világgal, a kapcsolataival
- édességek fokozott fogyasztása vagy étvágytalanság
Azonban figyeljünk arra, hogy ezek a tünetek lehetnek sima kamaszkori tünetek is. Ezért is érdemes folyamatosan, őszintén, tabuk nélkül beszélni ezekről a témákról, hogy tudja, ha bele is csúszott valami tiltott szerhasználatba, abból van kiút és a szülei mellette állnak.