A baráti társaságban két gyerek is épp most került abba a korba, amikor érdeklődni kezdenek a járás iránt és egyre többször kerül szóba a bébikomp. Ezért is néztem utána, hogy hogyan is állunk most bébikomp ügyben. Ha beírjuk a keresőbe, hogy „bébikomp”, körülbelül az első 20 találat arról szól, hogy miért káros és miért ne vegyél a babádnak semmiképpen, mert károsan befolyásolhatja a fejlődését. A másik 20 találat pedig arról szól, hogy hol lehet ilyen-olyan csillivilli bébikompot venni. Érti ezt bárki is? Ha káros, akkor miért lehet kapni a bababoltokban?
Az egyik magyarázata arra, hogy miért vegyél ilyet a gyerekednek az volt, hogy „Nagyon jól fogja magát érezni benne!” és „Ezzel nagyon gyorsan tud száguldozni akkor is, amikor mászni lusta.”
Azon gondolkoztam, hogy annak a szegény marketingesnek, akinek az volt a feladata, hogy szöveget írjon a honlapra egészen biztosan nem volt még gyereke. Mert a „lusta” kisgyerek azért lássuk be olyan ritka, mint a fehér holló. Ha a gyerekek „lusták” lennének (esetükben nem is nagyon értem, hogy mit jelenthet az, hogy lusta), akkor a szülők biztosan nem néznének úgy ki az első 3 évben, mint akik egyszerre futották le a maratont a félmaratont és desszertként a biatlont is teljesítették.
A mászás pedig az egyik legfontosabb tevékenység, amit a gyerek a fejlődéséért megtehet. Vannak olyan gyerekek, akiknél kimarad a mászás, és a fejlődéssel foglalkozó írások mind felhívják a figyelmet arra, hogy milyen fontos szakasz ez, nemcsak a testi, de legalább annyira a gyermek szellemi fejlődésében is.
De vegyük akkor sorra, hogy miért káros a bébikomp?
A gyerekek általában 11-13 hónapos korukban kezdik meg az önálló járást, de teljesen normális az is, ha kicsit később, de 18 hónapos korig bekövetkezik. Őrült macera ez számukra, hatalmas meló gondoljunk csak bele, az eddigi mászásból most felegyenesedünk azért, hogy már elérjük a poharat vagy a plüsskutyát az asztalon. Korábban az embernek több millió évre volt szüksége ehhez, most se érdemes sürgetni. Egy egészséges gyerek kíváncsisága és a fejlődés belekódolt menete tökéletesen működik és garancia arra, hogy időben üljön, másszon, álljon, fusson, szaladjon.
Ha ezt a folyamatot siettetjük, akkor tényleg komoly károkat okozhatunk a baba fejlődésében. Ha nem elég erős még a gerince ahhoz, hogy üljön, akkor nem szabad ültetni (lásd bébikomp-probléma). Hagyjuk, hogy próbálkozzon! Felálljon, megkapaszkodjon és néha, biztonsággal visszahuppanjon a popsijára. Persze ilyenkor tegyünk el az útjából mindent, ami sérülést okozhat, nehogy beverje a fejét. Engedjük, hogy próbálkozzon, hogy akarja, hogy már ilyen pici korban megtanuljon erőfeszítéseket tenni azért, amit szeretne. Közben azt is megtanulja, hogy ha nem adja fel, akkor olyan boldogságban lehet része, amilyet talán még nem is tapasztalt korábban. A megérdemelt öröm, amit a „megcsináltam!” érzés idéz elő. Ezt az örömet össze sem lehet hasonlítani azzal, amit a bébikomp árus oldal állít, hogy a babád nagyon fog annak örülni, hogy száguldozhat a lakásban még azelőtt, hogy járni tudna.
Most őszintén gondoljunk bele….Ha anélkül is gyorsan bejárhatnám a lakás minden szegletét, hogy ne kelljen sok-sok popsiraesés, sok-sok próbálkozás és kudarc után végre járni, akkor mi is lesz a gyerek motivációja minderre? Azt pedig egyszer s mindenkorra felejtsük el szerintem, hogy valaminek a megvásárlására ebben a pici korban érv az, hogy „a baba örülni fog”.
A baba neked örül. A hangodnak, az énekednek, az ölelésednek, a tested melegének. Ezt egyetlen bébikomp sem pótolhatja.