Egyre többet olvashatunk a Pozitív Fegyelmezés módszeréről, van is ilyen csoport a Facebookon és a hivatalos módszernek is van magyarországi szakértője Bari Zsuzsa személyében, aki nemcsak szülőknek, hanem ami különösen ígéretes, nagyszülőknek is tart kurzusokat. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus ez a módszer, igazán meg vagyok győzve arról, hogy 2022-ben már nem lehet úgy kommunikálni a gyerekekkel, mint ahogyan velünk tették ezt a szüleink a múlt században, sőt, a múlt évezredben. Ahogyan a tudomány számos területen fejlődik, ugyanúgy fejlődik a pszichológia, a lélek tudománya is. Egyre többet tudunk arról, hogy az egyes nevelési típusoknak milyen hatása van a gyerek későbbi felnőtt életére és ezekből a megfigyelésekből nagyon fontos következtetéseket tudunk levonni.
Gyakorló szülőként bárki megfigyelheti azt az egyszerű tényt, hogy a „Ne csináld ezt vagy azt!” típusú tiltó mondatokkal nem megyünk sokra a gyerekeknél. Néha nagyon sokszor el kell ismételnünk és sokszor még annak sem lesz semmilyen hatása. Ez pedig érthető okból feldühíti a szülőt, aki tehetetlenségében megemeli a hangját, ami senkinek sem jó.
Mit tehetünk akkor, ha a gyerek nem engedelmeskedik?
Mindenekelőtt ne essünk kétségbe és próbáljunk “átülni” az ő oldalára. Miért ugrál az ágyon annak ellenére, hogy már ötször elmondtam, hogy ne csinálja? Figyeljük meg önmagunkat mindeközben. Ez a helyzet felbosszant, de nem csak azért, mert talán tönkremegy az ágy, hanem elsősorban azért, mert a gyerek semmibe vesz engem, az én kérésemet. Vagyis a személyes sértettségünket halljuk ki ebből a történetből, aminek pedig semmi máshoz nincs köze mint ahhoz, hogy a gyereknek muszáj mozognia, mert egyszerűen annyi energia van benne, amennyit mi felnőttként el sem tudunk képzelni.
3 tipp arra, hogyan fordítsd a nemet igenné:
1./A tiltás mellett mondj valamire igent utána. Segíts a gyereknek abban, hogy ahelyett a tiltott tevékenység helyett mi mást csinálhatna, ami legalább ugyanakkora örömet okoz neki, mint az ágyon ugrálás. „Kérlek hagyd abba az ágyon ugrálást, és ha mozogni szeretnél, akkor tegyünk le a földre párnákat és paplanokat és ugrálj kicsit közöttük inkább.
2./ Legyél empatikus, biztosítsd arról, hogy érted és megérted, hogy miért csinálja azt, amit egyébként nem lenne szabad! „Kérlek ne harapj bele a tesód kezébe, mert az fájdalmat okoz neki! Tudom, hogy nőnek a fogaid és ez kicsit kellemetlen, de rágj helyette rágókát, ami még hűsíti is az ínyedet!”
3./ Mindenkinek kell egy „otthon”. Minden felnőttnek és gyereknek kell egy hely, ahol önmaga lehet, ahova el lehet bújni a világ elől, ahol nem szól rá senki. Érdemes egy ilyen helyet kialakítani a lakásban, ahol a sok „nem” helyett tényleg több az „igen”. Ahol lehet ugrálni akár az ágyon is, ahol néha szét lehet hagyni a játékokat, ahol kevesebb a veszélyforrás és ahova mindig vissza lehet vonulni, ha nagyon fárasztó már a világ. Még akkor is, ha az ember történetesen egy hároméves örökmozgó.