Már amikor évekkel ezelőtt egy Bécsből induló hajnali járaton összeverődtünk egy családdal, akik egy 4 hónapos babával utaztak Balira nyaralni, akkor gondoltam, hogy erről érdemes lenne írni pár gondolatot. Akkor emlékszem hosszan beszélgettünk a párommal arról, hogy vajon mi a csodáért visz valaki egy ilyen pici babát ilyen messzire, amikor a közeli Horvátországban is ugyanúgy ki lesz téve annak a tengernyi veszélynek, amit egy nyaralás jelent.
Emlékezni ugyanis nem fog rá, hiszen legtöbbször még az óvodás évek alatt történt eseményekre sem emlékszünk, tehát igazán nem érthető, hogy ha nem emlékszik majd a cuki majmokra, akik a szabadban lekapják a fejedről a kalapot vagy a hatalmas gyümölcsdenevérekre, akik ugyan nem esznek meg, de azért a látványuk nem mindennapi, akkor vajon miért kell ilyen elképesztően messze utazni egy ilyen pici gyerekkel. Kettőnk közül a férjem volt jobban felháborodva ezen, de ő nem is a gyerek szempontjából közelítve nem értette ezt az egészet, hanem inkább azon háborgott, hogy mennyire lehet vajon így élvezni felnőttként egy nyaralást egy ennyire más helyen, mint amihez európai fejjel hozzászoktunk. Egyébként volt benne igazság, mert még az 5 csillagos szállodában is szaladgáltak a falon a gekkók és elkerülhetetlen volt, hogy macskányi nagyságú patkányokba ne ütközzön az, aki a nyaralókon kívül Ubudba is bemerészkedett.
Persze nem jelenti azt, hogy ennek a nyaralásnak mindenképp rossz véget kellett volna érni – egyébként az lett a vége, mert a 15 napból 10 napot feküdt a kisbaba hasmenéssel egy helyi kórházban – de azért az ember nem hívja ki feltétlenül maga ellen a sorsot. Különbözőek vagyunk, ezt akkor – újra – megtanultam.
Ma már számtalan bababarát szálláshely van Magyarországon és a környező országokban is. Érdemes azonban indulás előtt feltérképezni, hogy mit is jelent az adott szállodában a bababarát jelleg. Én például amikor a kislányom már elindult, évekig hordtam magammal konnektordugót, ami megakadályozza, hogy a gyerek belenyúljon, mert sok helyen ez nem fért bele a bababarát jellegbe. Sajnos a legtöbb helyen még mindig maximum annyit jelent, hogy vannak babafoglalkozások és a vacsoránál a gyerekeknek külön asztalok. Ez utóbbi egyébként nagy ötlet, mert így nem kellett azon aggódni, hogy mit fog enni a gyerek, hiszen ott mindig volt bolognai spagetti és ha valamiért az sem volt megfelelő aznapra akkor is maradt a semmivel sem pótolható palacsinta. Szerintem akkor jó egy bababarát hely, ha a megfelelő biztonsági intézkedések megvannak a szobákban, apartmanokban is – bútorok biztonságossá tétele, konnektorok, ha van konyha akkor ott gyerekzárak, stb.
Ugyanez igaz a medencéknél, az éttermekben és lehetőség szerint mindenhol a nyaralóhelyen. Mivel ez az elnevezés nem mindenhol jelenti ugyanazt, ezért érdemes utazás előtt rákérdeni, hogy mi az, amit alapból ott van és mi az, amit érdemes vinni.
Mit pakoljunk?
Ez mindig attól függ, hogy hova utazunk. Ha belföldre, akkor viszonylag egyszerű a helyzet, mert nagyjából bármikor bármi beszerezhető. Ha az unión belül maradunk akkor ez a mondat ugyanúgy igaz. Nem érdemes például pelenkával teletömni a kézipoggyászt, ha Olaszországba megyünk, mert valószínű, hogy ott sem papírba csomagolják a babák fenekét, sőt, ha már itt tartunk náluk valószínűleg a pelenkát is Gucci tervezte. Úgyhogy bátran hagyjunk itthon mindent, amire nincs feltétlenül szükségünk. Aki utazott már babával az tudja, elképesztően sok, teljesen felesleges cuccot tudunk mi anyukák összepakolni ha arról van szó, hogy egyetlenünknek mindene meglegyen a nyaralás alatt. Jó ha ilyenkor apuka felteszi a kérdést, hogy egészen biztosan indokolt-e a második cumisüveg sterilizáló eltétele is akkor, amikor még azt sem tudjuk, hogy van-e mikro az apartmanban.
Még az egyébként nem tervezős típusoknak is azt ajánlom, hogy bármennyire is utálják, készítsenek listát arról, hogy mi az, amit otthonról kell vinni, mi az, ami a helyszínen van és mi az, amit majd ott kell beszerezni. Aztán érdemes a lista alapján pakolni. Csak legyünk nagyon figyelmesek! Nehogy pont Kevin maradjon otthon! 🙂