Rendszeres olvasóink tudják, hogy nem szeretünk köntörfalazni, puffogtatni a frázisokat és az üres közhelyeket. Igyekszünk mindent úgy mondani, ahogy gondoljuk. Na jó, talán picit finomítunk rajta, hogy azért a nyomdafestéket eltűrje.
Egy gyerek a legnagyobb ajándék az élettől, de akinek van az tudja, hogy soha nem látott feladatkupac és felelősség szakad az emberre egy gyerek születésével. A férfiak és nők nemcsak szülővé, de felnőtté is válnak jó esetben akkor, amikor gyerekük lesz. Persze tudjuk, hogy vannak olyanok, akik akkor sem bújnak ki a mama szárnyai alól, de az majd egy másik cikk témája lehet. Most az egyedülálló anyák különleges helyzetéről beszélünk és arra keressük a választ, hogyan lehet a számukra még nehezebb helyzeten segíteni.
Nem tudom a pontos statisztikát, de a házasságok fele tuti válással végződik, és komoly tétet tennék rá, hogy ezek jelentős része akkor következik be, amikor a gyerek 3-5 év közötti. Persze ez a megállapítás nem egy kutatás eredménye, úgyhogy könnyen lehet, hogy nem is igaz, de a környezetemben jónéhány házasság ment arra rá, hogy megszületett a várva várt utód. Az első év bár küzdelmes, de még viszi a lendület a párokat és amúgy is, ki az a szörnyeteg, aki ott hagy egy kismamát az egy éves gyerekével?!
Az sem túl dicséretes ha három éves koráig bírja, de körülbelül ebben a korban „esik le”, hogy a párok életet végérvényesen megváltozott. De emellett más is kiderül tapasztalatom szerint. Az, hogy milyen sok mindenben gondolnak mást az életről azok a felnőttek, akik korábban annyira egy húron pendültek. Mit is csináltak előtte? Boldogan éltek, buliztak, kirándultak, utaztak, étterembe mentek, zenét hallgattak, filmet néztek. A gyerek megszületésével egy sor olyan kérdést dob eléjük az élet, amihez még csak hasonlóval se találkoztak korábban. Picit késik a fejlődése, nem baj, majd beéri a többieket vagy egy fenét, azonnal vigyük fejlesztésre, nem maradhat el. Tanítsuk meg megvédeni magát? Dehogy! Ne keveredjen semmilyen bajba, inkább tanítsuk meg, hogy szóljon a pedagógusnak vagy fusson el. Egyen almát, répát és bio ételeket vagy egy fenét, nekünk is jó volt 3 évesen a pörkölt, csak nem gondolod, hogy anyám rosszat akar az unokájának…?! Ugye nem kell sorolni, mindenki tudja, hogy miről beszélünk?
Egyszer az egyik egyedülálló anyuka barátnőmnek mondta egy családos anyuka, hogy hidd el, még jó is neked, legalább azt csinálhatod, amit gondolsz és senkivel nem kell megvívnod emiatt. Akkor ezen elgondolkoztam…Ez a része nyilván így van. De amikor le kell ugrani egy tejért vagy venni kell hazafelé jövet egy lázcsillapítót vagy csak – mint egy jó kapcsolatban – ott kell lenni a másikkal és megölelni és elmormogni a mondatot: „Minden rendben lesz.”, akkor bizony egyáltalán nem mindegy, hogy egyedül vagyunk-e.
Természetesen egy mérgező párkapcsolat nem tesz jót senkinek. A gyereknek se.
Ha valami miatt úgy hozza a sors, hogy egyedül kell gondoskodnod a babádról, akkor talán a legfontosabb, amit tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Biztosan vannak barátaid, szerencsés esetben családod is, akik kisebb-nagyobb mértékben de be tudnak segíteni a háztartásba. A legjobb tanács, hogy fogadd el a segítséget! Majd egyszer visszaadod ha nekik lesz szükségük rá. Nem leszel se jobb se rosszabb anya attól, ha hetente egyszer valaki más vásárol be helyetted vagy porszívózza ki a lakást. Azalatt az idő alatt is a babáddal tudsz foglalkozni.
Ráadásul tényleg nem vagy egyedül! A problémáddal, a gondolataiddal sem. Ma már – hála a közösségi médiának – számtalan olyan csoport létezik, akik hasonló problémákkal érkeznek és nagyon komoly segítséget jelentenek egymásnak. Ha más miatt nem, csupán a tudat, hogy nem vagy egyedül, nem csak neked ez a problémád és ha más meg tudta oldani, akkor neked is sikerülni fog. Például azt megérteni, hogy nincs olyan, hogy TÖKÉLETES anya, apa, gyerek, család. Mindenkinek megvannak a maga megoldandó problémái és soha senki sem láthat a bezárt ajtók mögé. Itthon amúgy is különösen hamar ítélkeznek az emberek és örömmel törnek pálcát mások felett. Pedig amit egy-egy ember életéből látunk az csak a felszín legvékonyabb rétege. De hogy mennyit gürcöl, igyekszik, harcol, akar és tesz azért, hogy jobban, egészségesebben, teljesebben éljen, abból mit sem látunk.
Így talán a legjobb tanács, ha a saját mini univerzumunkban próbáljuk megérteni, hogy mi történik velünk, és ott próbáljuk a tőlünk telhetően megoldani a feladatokat. Ha kell megoldani, de ha kell, akkor el is engedni.
Még vasalni kell? Mosni? Takarítani? Nincs itthon valami? Hidd el, ha ma elmarad, a nap holnap is felkel. Bújj inkább oda a babád mellé és szusszanjatok egyet. Együtt, mint amikor még a pocakodban volt.