El tudjuk-e magyarázni egy 5, 10 vagy 15 évesnek, hogy saját magával szúr ki, ha mindenért 25-ször kell rimánkodni?! Hogy végre fogat mosson, hogy felöltözzön, hogy bepakoljon, hogy végre induljon a nap. Borzasztóan időpazarló dolog… Ha viszont sikerül beláttatni vele, hogy pont az ő meséjére, tízóraijára, vagy épp arra nem jut idő, hogy pénzt adjak neki a buszjegyére, akkor jó eséllyel változás idézhető elő. Higgadtan és következetesen figyelmeztessük kis nebulónkat, hogy a saját idejét pazarolja időrabló ténykedéseivel!
„Látod, így nem jut rá időd?!”
Érdemes megerősíteni pozitív változást:
„Nahát, milyen ügyes nagyfiú/nagylány vagy, amikor…”
„Emlékszel, hogy ezt még egy éve nem tudtad volna ilyen ügyesen megcsinálni, mint ahogyan most!”
„Várj csak, amíg elmondom anyának/apának/nagyinak/tanárnőnek/szomszédnak, milyen ügyesen csináltad…”