Mikor lesz már végre egy kutyám? Vagy lehet oroszlán?

Tegyük a szívünkre a kezünket, szinte minden családban menetrendszerűen előjön, hogy a gyerekek szeretnének egy kiskutyát, egy kiscicát, egy hörcsögöt, de legalább egy aranyhalat. Vannak a gyűjtögető típusok, akik amúgy is tücsköt-bogarat haza hordanak és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy bogár raktár lett a nappalinkból. Valószínűleg egy új Gerald Durell-el van dolgunk, úgyhogy ebben az esetben nem is kérdés, hogy lesznek-e állataink. Vannak azonban a nem ennyire egyértelmű esetek. Sokszor a gyerekek csak azért akarnak egy-egy kisállatot, mert az oviban Sárikának is van és „olyan aranyos”. Egy dolog biztos. Egy élőlényről való élethosszig tartó gondoskodás felelős felnőtt döntést igényel. Egyáltalán ne legyünk ebben az esetben impulzus vásárlók és a „jajdecukiiiiiii!” mondatokat engedjük el a fülünk mellett. Egy rossz döntés hosszú időre rossz irányba befolyásolhatja egy család életét.

Miért legyen háziállata egy gyereknek?

A háziállatok közelsége, a róluk való gondoskodás építi a gyermekek felelősségvállalását és önbizalmát, hozzájárulhatnak a gyerekekben kialakuló szorongás csökkentéséhez és segíthet az alkalmazkodóképesség fejlesztésében is. Ami furcsa, hogy valójában mindegy, hogy milyen állatról beszélünk. Egy madárpókhoz vagy egy kis hörcsöghöz éppen úgy lehet kötődni mint egy kiscicához vagy kiskutyához.

Mikor kezdjük?

Sok mindent lehet olvasni ebben a témában, de abban nagyjából megegyeznek a szakemberek, hogy onnantól érdemes egy kisgyereknek háziállatot venni vagy örökbe fogadni, amikortól – legalább részfeladatokat – át tud vállalni az állat gondozásából. Az is rendkívül fontos, hogy tisztán értse és megértse, hogy az állat élőlény, nem kell, hogy engedelmeskedjen nekünk, nem egy plüssállat, akit ide-oda lehet pakolni.

Az állat nem játék!

Ezt ne is részletezzük, mert szerintem világos. Nem bántjuk, nem nyúzzuk. Gondoskodunk róla és szeretjük. Ha nem ezt teszitek, akkor felejtsd el az egészet.

„Kisebb állatokkal kezdjem?”

Teszik fel a kérdést gyakran a szülők, akik érthetően – és valószínűleg nagyon felelősségteljesen – nem akarnak belevágni olyan állattartásba, amit nem tudnának felelősen vállalni, mondjuk az életvitelük mellett. A kutya és a macska ma a legelterjedtebb háziállat, és mindkettő esetében komoly életmódváltásra lesz szüksége a családnak, ha úgy döntenek, hogy belevágnak az állattartásba. A kutyát – mondani se kell – naponta többször meg kell sétáltatni, etetni, nagyon komoly anyagi ráfordítás az orvosi költségei, arról nem is beszélve, hogy ha nem minden úgy alakul, ahogy a család eltervezi, akkor lehet, hogy nem lesz olyan egyszerű bánni az újdonsült családtaggal. Azt tanácsoljuk, hogy ha nem menhelyi kutyát fogadtok örökbe (fogadjatok azt!), akkor nagyon alaposan tanulmányozzátok a fajtajellemzőket (mennyi mozgásra van szüksége, szereti-e a gyerekeket, más kutyákat, stb.), és olyan kutyust válasszatok, akinek az alaptulajdonságai illenek a család életviteléhez.

De egy hörcsögnek vagy akár egy kis fehér egérnek is nagyon lehet örülni, és őket is nagyon lehet szeretni. Azzal azonban számolni kell, hogy ezek az állatok nem élnek olyan sokáig, és az elvesztésük nem fájdalommal jár, különösen a halállal és az elmúlással még nem találkozott kisgyereknek.

Ha elhatároztuk, hogy gyerekünk megkapja a hőn áhított saját háziállatot (oroszlán azért ne legyen!), akkor készüljünk fel rá nagyon alaposan. Érezze a gyerek, hogy komoly, felelősségteljes döntést hoztak a szülei.

Készüljön az új családtag fogadására az egész család! Válasszuk ki együtt a fekhelyet, az etetőtálkákat, a játékokat, az almot. A gyerekekkel meg lehet beszélni, hogy rajzoljanak neki valami vendégvárót, vagy várják kis köszöntő dalocskával. Persze az elengedhetetlen, hogy a gyerekek értsék, hogy az állat nem úgy fog reagálni, ahogy szeretnék. Valószínűleg nem ugrik ki majd a bőréből a dalocskét hallva, mint a nagymama vagy nem dicséri nagyon hosszan a csodás rajzocskát sem. Fontos, hogy őszinték legyünk, hogy a gyerekek ne csalódjanak.

De ha jó előre  tisztázzuk, hogy mi lesz a feladatuk, és várhatóan milyen lesz az együttélés, akkor rengeteg örömet fog okozni nekünk és mi is neki.

 

Népszerűek

„Az éjfél előtti alvás duplán számít”

Eljön a pillanat, amikor kikerül a gyermek anya óvó, védő szárnyai alól és bölcsis vagy ovis lesz. „Ha két hétig egyfolytában jártok, már szerencsések...

LEVÉL AZ EXNEK

Tegnap volt egy válóper első felvonása. Nem mondom, hogy könnyű valakinek a szemébe nézni, akiben valaha hittem, akiben valaha bíztam. De egy ilyen tárgyalás...

Baby blues vagy nagy a baj? Ismerd fel!

Csirmaz Luca pszichológussal, a pszicholive.hu oldal írójával, szerkesztőjével, gyakorló szakemberrel beszélgettünk a szülés utáni depresszióról és közben tisztáztunk is néhány fogalmat. Mi az a szülés...

Így kezeld a hisztit!

A gyermek üvölt, a földön fetreng, elvörösödött fejjel sír, csapkod vagy rugdos, kiabál, mindezt naponta akár többször is. A köznyelv ezeket a dühkitöréseket hívja...

Ki mondta, hogy szoptatni könnyű?

Lássuk be, nagyon keveset beszélünk őszintén a szoptatásról. Valahogy a babavárás időszakában nem az a legfontosabb dolgunk, hogy belegondoljunk, utánaolvassunk annak, milyen is lesz...