A mai digitális világ egyik legégetőbb problémája, hogy mihez kezdjünk azzal, hogy a korai tablet és mobiltelefon használat károsan befolyásolja a gyerekek beszéd- és egyéb szellemi fejlődését. Egyre nagyobb szakadék tátong egy osztályon belül is azok között a gyerekek között, akik nem tableten és mobiltelefonon nőttek fel, hanem emberi szavakkal, ölelésekkel, a természetben való sétákkal szívták magukba az élet nevű valamit és az azzal kapcsolatos tudást. Már felnőttek generációk és a mérésekből egyértelműen kiderül, hogy a helyzet nem épp rózsás. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szülők régen valóban rábízták az iskolára a gyerekeiket abban a hiszemben, hogy ott mindenre megtanítják őket, amire szükségük lehet a nagybetűs élethez.
Az iskola azonban képtelen volt a fejlődéssel, a változással lépést tartani és jelenleg – szerintem – egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a gyerekek szintjén elmagyarázza a helyes mobilhasználatot. Miért? Mert a pedagógusok nagy részének sincs fogalma sem arról, hogy hogyan is kellene ezt jól csinálni? Sőt! Sokan a mai napig napocskákról és pillangócskákról beszélnek azoknak az ötödikeseknek, akik már túl vannak a Squid Game első évadán. Ettől a pedagógiai rendszertől nem várhatjuk el, hogy felvértezi gyerekeinket azzal a tudással, ami szükséges ahhoz, hogy a digitális világban elboldoguljanak. Van néhány oktatás a drogokról, amit rendőrök végeznek vagy a közösségi média veszélyeiről, amit szintén biztos nagyon felkészült szakemberek, de azt ugye egyikőnk sem gondolja komolyan, hogy ezeknek komolyan bármi hatása lenne egy gyerek gondolataira. Ahhoz, hogy ezek a viselkedési formák, attitűdök hosszabb távon megváltozzanak arra van szükség, hogy a gyerekek otthon és az iskolában ugyanazokkal az elvekkel és ugyanazzal a következetességgel találkozzanak. De pontosan tudjuk, hogy ez közel sincs így.
Mikor adjunk a gyereknek először saját mobiltelefont?
A kérdés, amiről minden szülőnek megvan a véleménye, és ez így is van rendjén. Minden szülő maga ismeri a legjobban a gyerekét és ő tudja leginkább felmérni, hogy tudja-e majd helyesen használni arra, amire kell. Ha nekem kellene megválaszolni ezt a kérdést, akkor biztosan onnan közelíteném meg, hogy akkor adjunk a gyereknek saját mobiltelefont, amikor szüksége lesz rá. A telefon elsősorban arra való, hogy kapcsolatot tartsunk rajta azokkal, akiket szeretünk vagy akikkel kapcsolatot kell tartanunk. Szerintem ez legyen az első lépés. Ha a gyerek hetente kétszer edzésre meg a sulival és az edzés után megy érte a szülő, akkor se létszükséglet, de legalább indokolt lehet, hogy kap egy egyszerű telefont, amin üzenhet a szüleinek, ha hamarabb véget ér az edzés vagy a szülő nem tud parkolni a közelben és el kell magyaráznia, hogy hova menjen a gyerek edzés után. Vagy csak úgy, biztos ami biztos, legyen nála telefon, hogy ha kell el tudja érni a szülőt. Szerintem az ilyen típusú események indokolhatják, hogy egy gyerek mobilt kapjon. Ez azért is lehet jó, mert már a használat kezdetén megérti, hogy ennek a tárgynak elsősorban az a funkciója, hogy elérjétek egymást telefonon és a játék, valamint a rajta fellelhető megannyi szórakoztató rész csak hab a tortán.
Amennyire utána olvastam a legtöbb gyerek 9-12 éves kora között kapja meg az első mobilt és szerintem tényleg lehet köze ahhoz, amit korábban írtam. Ekkor kezdenek el ugyanis igazán különórákra járni, esetleg lemenni fagyizni a haverokkal a térre, és a szülőben feltámad az ellenállhatatlan vágy, hogy tudja, merre jár a gyereke.
Ezt pedig meg kell értenünk. Az is elég tipikus „első alkalom”, amikor a gyerek felsős lesz és egyedül indul el az iskolába, a szülő pedig egész úton beszélget vele ha gyalog megy vagy ha nem is egész úton, de mikor odaér akkor ír a szülőnek egy messenger üzenetet.
De arra tényleg érdemes odafigyelni, hogy ha telefont adunk a gyerekünknek akkor magyarázzuk el neki a legfontosabb használat szabályokat, lehetőleg ne úgy, hogy már akkor tudja, hogy nem tart be belőle semmit. A legtöbb beírás felsőben ugyanis szerintem a telefonok óra alatti használatából fakadnak.