Az együtt fürdés-külön fürdés meglehetősen megosztó téma, amiről tényleg sokan, sokfélét írtak már, köztük nagyon fontos gondolatokat is. Mégis ez is tipikusan az a terület, ahol ahány ház annyi szokás. Vannak, akikben soha nem volt igény arra, hogy együtt fürödjenek a gyerekükkel, mások számára ez olyan természetes, hogy észre sem veszik, amikor eljön az idő, hogy abbahagyják. A gyerekeket minden érdekli a világban, és ez alól a szüleik teste sem kivétel. A meztelenkedésnek is megvan azonban a helye és ideje és észre kell venni azokat az apró jeleket, amik arra utalnak, hogy most már figyelni kell a gyermek és a szülő privát szférájára. Valójában ezen a területen is a legfontosabb az önismeret. Hogy tudjuk, mit miért teszünk. Gondoljunk csak bele, hogy hány olyan pici gyereket látunk nyáron a strandon, akik meztelenül rohangálnak és valójában nem sok embert zavar a látvány, sokan még meg is mosolyogják, hogy milyen kis édes. De ha ugyanez – még a másodlagos nemi jellegek kialakulása nélkül – egy nagyobb gyerekkel történne, mennyire fel lennénk háborodva a látványon!
Szerintem egy szülő, ha ráhangolódik és odafigyel a gyerekére akkor megérzi, hogy mikor jön el a külön fürdés pillanata, ha egyáltalán fürödtek együtt valaha. A közös fürdés hatalmas lehetőség a felhőtlen pancsolásra, nevetésre, együttlétre. De eljön az idő, amikor ki kell találni, hogy hogyan lesz ez ugyanolyan jó program akkor is, ha anyuka vagy apuka a kád mellett ül és onnan locsolja a kacsa csőréből a vizet a kis harcosra, aki mindeközben ugyanolyan nagyokat fog nevetni, mintha a szülő bent ülne a kádban.
A meztelenkedéssel is körülbelül ez a helyzet. Ha egy családban a szülők azt a hagyományt hozzák, hogy nem meztelenkednek egymás előtt, akkor biztosan törekedni fognak arra, hogy a gyerek se láthassa az édesanyját vagy az édesapját meztelenül. Egyik sem jó vagy rossz szerintem, nem lehet elítélni egyik gondolkodást sem, hiszen mindenki hoz valamit otthonról. De azt el kell fogadni, hogy a gyerekek mindenképpen megszerzik az őket érdeklő információkat, ha korábban nem, akkor az óvodában, ahol rendszeresek a gatya vagy bugyiletolások annak érdekében, hogy a 3 éves fiú és lány gyermekek meggyőződhessenek különbözőségükről. Ha egy családban tabu a meztelekedés, akkor is meg kell tanítani a gyermeket azokra az alapvető szabályokra, amik nélkül sajnos baj is történhet.
A legfontosabb talán, amit én megtanítottam a kislányomnak, hogy soha, senki sem nyúlhat a testéhez az engedélye nélkül, kivéve ha életmentő beavatkozásról van szó nyilvánvalóan. Sose fogom elfelejteni, amikor először mondtam ezt neki és ő a maga tiszta gyermeki bölcsességével visszakérdezett: „Te sem, anya?” És bizony a helyes válasz erre a kérdésre az, hogy én sem. Senki. Tanuljon meg nemet mondani, tanulja meg, hogy bármikor, bárkinek azt mondhatja, hogy az, amit csinál – neki idegen nénik össze-vissza puszilják, szomszéd bácsi belecsíp az arcába – az neki nem jó, és megkéri, hogy hagyja abba.
Hogy mi köze ennek az együtt fürdéshez? Szerintem sok. Az életnek ez a területe ugyanis ismét magunkról, szülőkről szól. A gyermekünk ezen a területen tanúsított viselkedése tükör számunkra, melybe ha belenézünk valószínűleg anyánk és apánk arcképét látjuk viszont. És talán ez jól is van így.