Múlt héten meglátogattam egy barátomat, akinek hamarosan egy éves a gyereke és még nem tudtuk összehozni a találkozót. Persze nagyon szégyelltem magam, de mindig találtunk valami mentséget – és sokszor volt is – hol egy covid, hol egy utazás – de tény, hogy a látogatás elmaradt. Amikor külön vonultak a fiúk és a lányok beszélgetni, akkor értettem meg, hogy milyen nagy szükség lett volna rám és mennyire rosszul gondoltam, amikor azt hittem, hogy egy baba születése után nem lesz szükség a barátokra. Mikor csak kettesben beszélgettünk már, alig telt el 5 perc és 10 udvarias mondat, amikor sírva fakadt és elmondta, hogy mennyire jó, hogy itt vagyunk és ne haragudjak, hogy sír, de elképesztő felüdülés felnőtt emberekkel felnőtt dolgokról beszélgetni!
Ebbe az elmúlt időszakban bele se gondoltam. Valahogy úgy képzeltem a kisgyermekes családokat, hogy boldogan élnek a picijükkel és a legkevésbé vágynak arra, hogy barátok, volt kollégák, ismerősök látogassák őket. Ez már egy másik lét, egy másik világ, amibe a külvilág nem fér bele és ez így is van jól. Az Évivel való beszélgetés villámcsapásként ébresztett rá arra, hogy ez mennyire nincs így. Azok, akiknek nincs gyereke ezt az élethelyzetet tényleg nem tudják elképzelni sem. Hogy többé nem vagy a magad ura, nem jöhetsz mehetsz ahova szeretnéd és akkor, amikor szeretnéd…ez elképzelhetetlen. Már értem, hogy sokan miért mondják azt, hogy kezdik egy kutyával és majd ha vele megy, akkor megpróbálják a gyerekkel is! Persze tudom, hogy a kettő nem ugyanaz, – bár akinek nincs kutyája az pedig azt a kapcsolatot nem értheti – de a szinte korlátlan szabadság elvesztésének gyakorlására tényleg nem rossz a kutyaterápia. Az egyik barátom találó megállapítása szerint, hogy az életben azért nem tudod „kipróbálni”, hogy milyen az, ha gyereked van, vagy milyen az, életet adni a gyerekednek, mert ha így lenne, akkor kihalna az emberiség. 🙂
Akárhogy is van, ezután a beszélgetés után összeszedtem 5 jó tanácsot, hogy milyen apró dolgokkal tudsz segíteni a kisgyerekes anyukának, aki történetesen a barátod, az ismerősöd, kollégád volt, mielőtt megszületett a babája.
- Először is ne babamagazint vigyél ajándékba, abból látott már épp eleget! Vigyél olyat, amiből újra felnőttnek érzi magát. Akár egy Forbest vagy valamilyen gazdasági, közéleti magazint vagy amiket korábban olvasott, mielőtt nem uralkodott el az életében a baba magazin olvasás. De vihetsz egy jó rúzst is, vagy egy szuper szemfestéket jelezve, hogy lesz még csajos bulizás. 🙂
- Valószínűleg hónapok óta nem aludt egy jót. Ezen most nem tudsz segíteni, de vállalhatod, hogy vigyázol egy órára a babára, amíg mondjuk elmegy egy masszázsra vagy ha még nem akarja magára hagyni a babát, akkor csak beül egy jó fürdőre arcmaszkkal a fején.
- Évi szerint a legnagyobb kihívás az a saját magáról való gondoskodás volt minden nap. A baba evett mindig és csodálatosan ellátta, de magára, a saját ebédjének elkészítésére már nem volt ideje, így ő lett egyre gyengébb, majd a teje is elég hamar elapadt a kialvatlanságtól és a rosszul tápláltságtól. Ez is például szuper ötlet lenne, ha a barátok összefognának, egy hétre előre megfőznének és valaki mindig elvinné az éppen aktuális kismamának az ebédet vasárnap. Tudom, hogy ez egy idilli állapot, de ebben a cikkben épp álmodozunk arról, hogy lehetne ezt nagyon jól csinálni.
- Nyújts lelki támaszt, megerősítést! Ez talán még a fizikai segítségnyújtásnál is fontosabb lehet. Megerősíteni abban, hogy jól csinálja, hogy szuper anyuka és minden rendben lesz! Elképesztő erőt ad egy-egy ilyen gyógyító beszélgetés.
- Végül mindez legyen rendszeres! Persze, ha egyetlen egyszer meglátogatod és segítesz az is jó tud lenni, de az igazi támogatás az, ha rendszeresen teszed ezt. A te életed nyilván sokkal mozgalmasabb mint egy kisbabás anyukáé, így teljesen normális, ha úgy telik el hét, hogy nem jut eszedbe, hogy felhívd. Ezért aztán jobb, ha beleírod a naptáradba és ha nem is hívod, írj rá messengeren vagy viberen, hogy tudd, gondolsz rá és bármikor ott vagy, amikor csak szüksége lehet rád.
Végülis ez a barátság, nem igaz?