Na jó, talán szegény Shakespeare-t tényleg nem kellene ebbe a modernkori problémába belekeverni, mert lássuk be, a 17. században valóban egészen más problémákkal küzdöttek a kisgyermekes szülők, mint most mi. Sok nagyszülő úgy véli, hogy „jó dolgukban nem tudják, hogy mit csináljanak!” a mostani fiatal szülők, akiknek állandóan van valami bajuk. „Nem alszik rendesen, nem eszik rendesen, nem lehet vele normálisan elmenni sehova, mert folyton hisztizik, hát milyen gyerek ez, hogy nem bír csöndben megülni egy helyen?” A válasz persze végtelenül egyszerű: Kicsi. Kicsi gyerek, akinek 3 éves koráig semmi mással nem kellene foglalkoznia, mint hogy mozogjon, kússzon-másszon, énekeljen, beszéljen, szaladjon, elessen, majd felálljon, labdázzon, csúszdázzon és homokvárat építsen a játszótéren. Más dolga sincs, mint hogy felfedezze a világot, amit a szülei mutatnak meg neki.
Ehelyett – tegyük a szívünkre a kezünket – mi történik? Már kora reggel bekapcsoljuk neki a tévét vagy a tabletet, amiben – erről meggyőzzük magunkat – helyes oktató mesék vannak, amelyek segítik a fejlődését, a nyelvtanulását.
Természetesen ez nincs így. Az Egészségügyi Világszervezet 2019-es ajánlása szerint két éves kora előtt egyetlen gyereknek sem ajánlott, hogy képernyőt nézzen, 2-5 éves kor között is csak maximum egy órát szülői felügyelettel.
Tudjuk, hogy a korai tablethasználat komoly problémát okoz a gyermek egészséges fejlődésében mind mentális, mind testi szinten. Az ma már köztudott, hogy a hosszú ideig való egyirányba nézés (márpedig a tévé, tablet vagy telefon nézésekor ez történik) károsodást okozhat a szemben, ami ebben az életszakaszban fejlődik ki. Mégis miért teszik sokan ezt a gyerekekkel?
Mert végtelenül kényelmes. Sokkal egyszerűbb meggyőzni magunkat arról, hogy a mi gyerekünknek semmilyen károsodást nem okoz, de hát ha káros lenne már rég betiltották volna vagy ha a szomszéd Pistikének is lehet, akkor mi baja lenne a mi gyerekünknek és végül a leginkább álságos megközelítés, a „De hát más gyerekek is kütyüznek a környezetében, nehogy azt érezze, hogy kimarad valamiből!”
Ugye tisztán látjuk, hogy egy 2-3 éves gyereket pont nem érdekli, hogy a kis bölcsis vagy ovistársa kütyüzik-e otthon!
Ez mind a szülőkről szól és a szülők kényelméről. Mennyivel egyszerűbb egy gyereket beültetni a tablet elé miközben anyuka vagy apuka is bújja a netet, ahelyett, hogy összebújva diafilmet nézegetnének és együtt mesélnék el, hogy mit látnak a dián.
Mint a gyereknevelés minden területén a legfontosabbak a szülői minták, ami a legerősebb nevelési eszköz. Ha a kisgyermek azt látja, hogy a szülei folyton a telefonjukat bújják, legyenek akár étteremben vagy otthon a családi asztalnál, akkor nagyon nehéz lesz nekik azt mondani, hogy ők ne ezt tegyék.
És az „amit szabad Jupiternek”…nevelési korszakon már túl vagyunk.
Természetesen – mint általában – valahol félúton van a megoldás. Ha a kisgyermekünket megóvtuk a kora gyermekkori ártalmaktól, akkor lassan, ahogyan elindul az iskolaérettség felé megmutathatjuk számára, hogy mire érdemes használni ezeket a felületeket. Sok olyan készségfejlesztő játékra bukkanhatunk, amely fejleszti a gyermek számtani képességeit vagy szókincsét. De ne feledjük! Innentől nagyon kell figyelnünk arra, hogy mennyi időt tölt a gyerek a tablet előtt! Mert meg kell érteni, hogy a tablet olyasmit nyújt számára, amit semmilyen más eszköz sem. Több órára is képes a gyereket lekötni anélkül, hogy különböző kérdéseivel nyúzna minket. Pedig ebben a korban nem lenne más dolga, mint hogy a szülei válaszaiból kiindulva rácsodálkozzon a világra.
Íme néhány tipp, amit ha betartunk lényegesen könnyebb dolgunk lesz a „kütyü – nem kütyü” szabályok betartatásában.
- Soha ne egyetek úgy, hogy a mobil vagy a tablet az asztalon, a széken, egyáltalán a közelben van!
- Amíg együtt van a család egy családi programon mindig kapcsoljátok ki az értesítéseket a telefonon vagy halkítsa le mindenki a telefonját!
- Lefekvés előtt közvetlenül nincs képernyőnézés. Olvassatok mesét, beszéljétek meg a napotokat, de jelentősen rontja az alvásminőséget és az elalvást is, ha a fáradt gyerekkel képernyőt nézetünk.
- Rendszeresítsetek egy „kütyü-dobozt”, amibe amikor mindenki hazaért beleteszitek a tabletet vagy a telefonokat (Igen…a szülők is!) és csak vacsora-fürdés-lefekvés után lehet kivenni. A gyerekeknek csak reggel. Így elérhetjük, hogy a családnak valóban legyen szent ideje, amibe nem robbannak be 10 percenként a fontosabbnál fontosabb értesítések arról, hogy valaki mit vacsorázott vagy éppen hol nyaral.
- Hetente egy alkalommal (legjobb talán hétvégén) kütyüzzetek együtt! Legyen világos, hogy ezek az eszközök nem ellenségek, az életünk részei, de ahogyan megtanulunk együtt élni a ház lakóival vagy dolgozni a kollégákkal vagy hozzászokunk egy kutyushoz, éppen úgy kell szoktatnunk magunkat valamihez, ami ha szabadjára engedjük, akkor nagyon gyorsan átveszi felettünk a hatalmat.