Te hol alszol? Együtt a pároddal? Vagy annyira horkol, hogy inkább külön hálóban töltitek az éjszakát? Vannak olyan párok, akik esküsznek a külön alvásra, mások el sem tudják képzelni, hogy ne összebújva töltsék az éjszakát. Ahány pár, annyi szokás. Így van ez a „hol aludjon a gyerek?” kérdéssel is. Vannak, akik szerint nagyon fontos, hogy az anyuka testközelben altassa a babáját, mások szerint ez nagyon veszélyes, éjszaka ráfeküdhetünk és ha az ágyban alszik, akkor a légzésfigyelő sem lehet bekapcsolva.
Az egészen biztos, hogy a baba számára semmi sem lehet olyan megnyugtató, mint a mama testközelben és az együtt alvás valódi funkciója tulajdonképpen ez.
Gondoljunk csak bele! Ahogy minden felnőtt, úgy minden gyerek is más: egyikük még iskolás korában is átcipeli a maciját és a takaróját a szülők ágyába, de vannak olyanok is, akik mindig is külön szobában és külön ágyban alszanak és eszükbe sem jut az éjszakai vándorlás.
A szülőkkel való együttalvás vágya is a biztonsággal függ össze. Ha a kisbaba rosszat álmodik, akkor olyan jó odabújni a biztos sziklákhoz, akik megvédik őt mindentől, és ez így van jól. Arra azonban érdemes figyelni, hogy ha ez állandóvá válik, akkor bekerülhetünk egy olyan ördögi körbe, amiből aztán nehéz kitörni.
Ha a kis ovisunk vagy még a kisiskolásunk is rosszat álmodik vagy beteg és emiatt igényli a közelséget, lássuk be, hogy az a világ legtermészetesebb dolga. Még felnőttként is jó odabújni valakihez egy rémálom után. De az szerintem már nem annyira indokolható, ha ez az együttalvás mindennapossá válik. A Suttogó könyvei mély benyomást tettek rám amikor olvastam. Sok mindent be is tartottam az ott leírtakból és rengeteget segített nekem az altatásban, az etetésben, egyáltalán megérteni, hogy nem igaz az, hogy minden sírás ugyanolyan. Tudom, hogy suta lehet a hasonlat, de ugyanarról szól…a figyelemről. Ha ugyanis a kutyám különböző ugatását, hangjait meg tudom különböztetni és értem, hogy most le akar menni, most éhes, most simogatást szeretne, akkor hogy ne érteném meg a legféltettebb kincsem, a gyerekem jelzéseit? És tényleg mindkettő a másikra való odafordulásról szól. Arról, hogy hajlandó vagyok-e teljes gondolatommal rá figyelni azért, hogy megértsem mit szeretne. Nagyon hamar megérti a babám, hogy értem, amit mond és onnantól tudja, hogy figyelek rá. Kommunikálunk. A Suttogótól emellett azt is megtanultam, hogy milyen fontos az, hogy a kisbabám megtanuljon egyedül elaludni. Nem tudom már pontosan idézni, de a rám nagyon nagy hatást gyakorló mondatnak az volt az értelme, hogy add meg a gyerekednek azt a szabadságot, azt a boldogságot, hogy képes egyedül elaludni. Ha ennek a mondatnak a mély értelmét is hajlandóak vagyunk megérteni, akkor valójában arról szól, hogy micsoda lépés a fejlődésnek nevezett létrán az, hogy egy baba fekszik a biztonságot adó kiságyában, ahova akkor teszik be, amikor elfáradt és tudja, hogy ott békésen el tud aludni, és erre saját magától, minden külső segítségtől függetlenül képes. Meg tudja magát nyugtatni annyira, hogy tudja, ha becsukja a szemét, akkor tud pihenni. Ez valóban hatalmas lépés egy kisbaba számára.
Akárhol is helyezik el a szülők a kiságyat – a baba saját szobájában vagy a szülők szobájában – érdemes lassan rászoktatni arra, hogy ott biztonságban érezze magát, és tudja, hogy azért van az ágy, hogy abban aludni tudjon. Azért is érdemes a saját ágyban altatás, mert hosszú távon az intim felnőtt kapcsolat fenntartásában is problémát okozhat az, hogy ha a kisgyerek folyton a szülők között alszik.
Végülis akárhol is alszik a gyerek, a szülőkkel való együtt alvást azért a kamaszkorra érdemes mindenképp megszüntetni. Hallani olyan családokról, ahol a 13 éves gyerek még együtt alszik az édesanyjával vagy bent alszik a szülői ágyban, de lássuk be talán ez nem biztos, hogy teljesen egészséges.