A szeptember sok, kisgyermekes család számára maga a rémálom. Vannak, akik most kezdik a bölcsődét, az óvodát vagy épp most lépik át először az iskola kapuját. Mi lehet ennél nagyobb változás egy pici ember életében? Vagy mi is lehet ennél nagyobb változás egy anya életében? Legyünk nagyon őszinték, sokszor azért nyúlik hosszúra az az időszak, amíg a gyerekek megszokják a megváltozott környezetet, mert maguk a szülők nem képesek a változásra. Hányszor látni az anyukájába vagy apukájába kapaszkodó ordító óvodást, akit szinte “kitép” az óvónéni a szülő öleléséből és berohan vele a csoportszobába. Legtöbbször néhány perc elteltével megszűnik a sírás és átadja helyét az önfeledt játéknak. Majd reggel kezdődik az egész elölről. Tudomásul kell venni, hogy a gyermek és anya közötti kötelék olyan erős még ebben az időszakban, hogy a szülő minden kis rezdülését megérzi a gyermek és reagál rá. Ha az édesanya veszteségként éli meg a bölcsődébe vagy óvodába járást és aggódik amiatt, hogy a korábban vele szinte szimbiózisban élő fia vagy lánya vajon megkapja-e a megfelelő ellátást, szeretetet, vajon vigyáznak-e rá annyira, amennyire ő azt tette egy, két, vagy három évet át, akkor ezt a gyerek óhatatlanul megérzi, és ő is szorongani kezd.
Ne mutassuk az aggódásunkat!
Aggódjunk csak magunkban, és osszuk ezt meg csak a párunkkal, de semmiképpen se a gyermekünkkel. Egy 3 éves gyerek már nagyon sok mindent megért és még többet megérez.
Ne riogasd és másoknak se hagyd, hogy ezt tegyék!
A beszoktatás egyik kulcsa, hogy előzetesen miket mondtunk neki mi, vagy akár a család többi tagja az iskoláról vagy az óvodáról.
“Hű…ott aztán nem lesz olyan finom mákos tészta, mint amit a nagyi csinál!”
“Az iskola kemény hely, fiam. Ne hagyd magad, lássák, milyen tökös fiú vagy, mert aztán a fejedre nőnek!”
“Az óvodába aztán nem viheted magaddal a játékaidat! Jobb helyen lenne itthon a macid is, nehogy valamelyik gyerek kárt tegyen benne vagy eltűnjön.”
Ugye ismerősek ezek a mondatok? Ha nem is a családotokban, de a környezetetekben biztos elhangzottak már hasonlóak. Pedig ezek a mondatok a mindenre érzékeny, mindenre nyitott kis elmében nagyon erős nyomot hagynak és hosszú időre határozzák meg az óvodához vagy iskolához való viszonyukat.
Menjetek közösségbe!
A beszoktatás időszakában azok a gyerekek viselkednek magabiztosabban, akiket a szüleik korábban már hozzá szoktattak a közösséghez. Persze az elmúlt másfél év nem éppen arról szólt számunkra, hogy hogyan tudunk minél nagyobb csoportokban, ismeretlen gyerekekkel csoportos foglalkozásokra járni, de nyáron talán már ezt meg lehetett oldani. Minél több helyzetben kellett már helytállnia, minél többféle szituációval találkozott már, annál magabiztosabban néz szembe majd az új közösség okozta kihívásokkal.
Beszélgessetek sokat!
A jó szülő-gyermek kapcsolat kulcsa egyébként is a tartalmas, nyitott, egymásra odafigyelő beszélgetés, amely ebben a helyzetben is nagyon fontos. Legyél vele őszinte, de érettségének megfelelően. Nyilván nem most kell elmondanod neki, hogy mi a helyzet a Fogtündérrel és a Mikulással, de rávilágíthatsz arra, hogy ő már olyan nagy és olyan sok mindent tud a világról, hogy itt az ideje, hogy ezt másokkal is megossza és most már a gyerekek egymástól és az óvónéniktől is sok érdekes dolgot tudjanak meg a minket körülvevő környezetről. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok új játékot ismer majd meg, amit itthon megtaníthat a szüleinek. De ne titkold el előle azt sem, hogy persze picit szomorú vagy, mert nem töltötök együtt minden órát, mint eddig, de ezt felülírja a boldogság benned, hogy mennyi új dolog történik majd vele és veled, amit mind megoszthattok egymással, amikor hazafelé jöttök az oviból.
Mese. mese, mese
Rendkívül hatékony, ha olyan meséket olvastok esténként, ami az oviról szól és az abban olvasottakat meg is beszélitek. Mi lehet izgalmasabb annál, mint amikor egyszer csak nyílik az óvoda ajtaja és a mese életre kel.
Beszoktató mesék, amiket ajánlunk
Vadadi Adrienn: Leszel a barátom?
Varga Katalin: Milyen a jó óvodás?
Farkas Nóra: Összeköt a szeretet