Kutatások igazolják, hogy az értékes, mély emberi kapcsolatok milyen fontosak számunkra, azoknak milyen komoly testi és lelki egészségmegőrző szerepe van. Ez hatványozottan igaz lehet akkor, amikor kisgyermekes anyukaként a napjainkat témákba, érzésekbe, sokszor a szó szoros értelmében falak közé zárva töltjük. Ilyenkor különösen jól esik egy kis kiruccanás a csajokkal. Ugye senkinek sem kell különösebben hosszan bizonygatni, hogy milyen fontos a barátokkal eltöltött néhány óra, amikor nem beszélünk kakis pelenkákról és felbüfizett tápszerekről. Számos felmérés igazolja, hogy azok az emberek, akiknek széles baráti köre van és velük rendszeresen találkozik is, egészségesebbek, mint magányos társaik. Kapcsolódni nagyon fontos!
Engedjük el azt a gondolatot, hogy ha nem vagyok mindig a gyerekkel, akkor rossz anya vagyok. Sőt! A gyerekünk minden apró rezdülésünket megérzi. Ha már nagyon fáradtak vagyunk, ha feszültek és elkeseredettek, ezt mind-mind érzi. Gondoljunk csak bele! 9 hónapon át egy volt a testünkkel, ott növekedett bennünk! Mitől lenne más most ez a helyzet? Már sokkal nagyobb gyerekeket nevelő anyukák is beszámolnak arról, hogy ez az érzés nem múlik el. Ha sikerül mély, bensőséges kapcsolatot kialakítani a gyerekeddel, akkor attól, hogy nő, ez a kapcsolat nem változik. A különbség csak az lesz, hogy kiskamaszként már addig fog faggatni, hogy mi bajod van, amíg el nem árulod neki.
Szóval gyerünk! Ruccanjunk ki a csajokkal! Annál is inkább, mert a párodra is elképesztő hatása lesz annak, ahogy meglát majd csini ruciban kifestve, nem az egy hetes kinyúlt pólódban.
Apropó kinyúlt póló! Erre is jó volt a pandémia. Én például ekkor tudtam elmagyarázni a férjemnek, hogy körülbelül mit érezhet egy kisgyermekes anyuka, egy csecsemővel összezárva egész nap, akinek ráadásul az élete tőlem függ. Amikor ugyanis a párom már negyedik napja vette fel a karantén alatt ugyanazt a pólót és melegítőnadrágot és arra is nehezen lehetett rávenni, hogy megfésülködjön és elhangzott a „Minek, úgyse megyek sehova?” kérdés, akkor úgy éreztem: eljött a pillanat, hogy megmutassam a párhuzamot a „csecsemős-anyalét” és az ő pandémiás viselkedése között.
Először egyáltalán nem akarta érteni, hogy mi köze a két kinyúlt pólónak egymáshoz, de aztán, amikor rávilágítottam, hogy amit ő 4 nap után egy örökkévalóságként élt meg azt én évekig csináltam, akkor láttam, hogy szikra villant a szemében. Másnap sem öltözött át különösebben, de fésülködés volt, és amikor lejárt a karantén kaptam egy mindenképp jelentős méretűnek mondható virágcsokrot. Úgyhogy kösz karantén! Megint megtanultuk, hogy nagyon nehéz – néha szinte lehetetlen – más helyzetébe valójában belehelyezkedni, beleélni magunkat.
Na de vissza a csajos estére! Amikor gyermeked születik akkor a közvélekedés szerint anya leszel és minden mást kidobhatsz a kukába. Talán még feleség maradhatsz, de barát, csaj, nő és ilyen hívságok biztosan nem. Mert hogy is nézne ki az, ha az anyukák – a munka mellett – nem a gyerekekkel töltenék minden pillanatukat. Hová vezetne az ebben a világban?!
Pedig vannak olyan családok is – én is ismerek nem is egyet – ahol a házastársak kölcsönös szeretete és tisztelete eredményeként mindenkinek meg tudják teremteni az „én-időt”, arról nem is beszélve, hogy anya és apa is tud értékes időt együtt tölteni. Ezekben a családokban az egyik legszembetűnőbb jelenség, hogy határozottan sok apa-gyerek közös program van. Ezt persze ne úgy képzeljétek, hogy minden alkalommal komplett „műsortervvel” áll elő apuka, de vannak olyan tevékenységek, amiket a gyerek apához tud kötni. Megtanulunk biciklizni, kismotorozni, habos kávét főzünk anyának és a nagyinak, sétálunk egyet ebéd előtt a városban, hogy anya negyedannyi idő alatt elkészítse az ebédet.
Úgyhogy hajra csajok, hajrá apukák! Bulira fel!