Előre kell bocsátanom, hogy mélyen nem értek egyet az óvodás szülinapok rendezésével. Kicsit azt gondolom erről, mint amit a Valentin napról szoktak mondani, hogy a virágárusok ünnepe. Egyszer kiszámoltam, hogy egy gyereknek – aki mind ebből majd semmire sem fog emlékezni, amire felnő – összesen legalább 3, de inkább 4 tortája van átlagosan egy-egy születésnapon.
Van egy otthoni köszöntés, egy ovis majd pedig egy óvodán kívüli, amire egyébként nagyrészt ugyanazokat az ovistársakat hívja meg, akik egyébként is ettek már a tortából az oviban. Ennél már csak az iskolás a dermesztőbb, ahova – mivel 25-30-an vannak az osztályban – legalább két tortát illik bevinni.
De engedjük most el a szülinapi zsúrozás hiábavalóságát és nézzük meg, hogy ha van, akkor mit válasszunk és milyen szempontokat vizsgáljunk meg ahhoz, hogy eldöntsük otthon vagy játszóházban, esetleg valamilyen külső helyszínen jobb megünnepelni ezt a jeles eseményt.
A gyerek vágya persze a legfontosabb, ő mit szeretne csinálni, hogyan szeretné jól érezni magát a társaival. Állatkertbe menne kecskét etetni? Kisvasutazna, mert mindig is jegyellenőr akart lenni? De manapság nagy népszerűségnek örvend a szabadulószoba vagy akár egy városon belüli kincskeresés is.
A döntésnek már csak a józan ész és persze a pénztárca szab határt, hiszen ezeket a komolyabb programokat egy egész óvodai csoport esetében 100-150 ezer Ft alatt nem hiszem, hogy meg lehet úszni. Leírom még egyszer, mert kevesen gondolunk rá: olyan programról beszélünk, amire nagy valószínűséggel nem fog emlékezni a gyerek.
Sokan szavaznak a játszóházra, ami tényleg nem rossz választás abból a szempontból, hogy ott a szülők is ott lehetnek és vigyázhatnak a saját gyerekükre. Egyébként nyilván nagyon komoly felelősség lenne, hogy mi magunk, rendező szülőként feleljünk húsz, szétszaladó négy vagy öt évesért. Ha már valaki ezt választja, akkor érdemes délelőttre tenni, hogy délután kipihenhessék a gyerekek a fáradalmakat. Ami nekem ez ellen szól, hogy teljesen eltűnik a rendezvény célja és értelme, nevezetesen, hogy a szülinapost ünnepeljük. Ez nem egy ovis kirándulás, hanem az a legfontosabb oka, ami miatt összegyűltünk, hogy felköszöntsünk valakit a csapatból. Vannak, ahol figyelnek erre és van külön ajándékszoba és torta, miegymás, de mégis hiányolom az esemény meghittségét. Persze mások vagyunk és nem kell mindent ugyanúgy csinálni.
Milyen az otthoni babazsúr?
A játszóházi kalandokhoz képest sokkal-sokkal macerásabb, de közelebb áll ahhoz a születésnaphoz, amit én elképzelek. Ebben az esetben ugyanis valódi vendégvárás következik, amiben kitaláljuk a tombolát, a kincskeresést, esetleg egy diafilmnézés is belefér és együtt dekoráljuk ki a lakást a kis ünnepelttel.
Mi lehet annál izgalmasabb, mint a saját szobánkat, a saját játékainkat megmutatni a barátainknak? Amellett, hogy ebben a szervezésben benne van a készülődés izgalma, a szendvicsek készítése és az egész sokkal-sokkal barátságosabb mint egy játszóházban, ahol mások is szülinapot ünnepelnek, az sem elhanyagolható, hogy nagyságrendekkel olcsóbb is. Ha kaviárt és alkoholmentes Moet szolgálnának fel (szerintem amúgy – remélem – ez utóbbi nem is létezik), akkor sem közelítenék meg a költségek egy játszóházi szórakozás költségét.
Itt a végén ugyan marad a takarítás, de kit érdekel, amikor egy délelőtt erejéig mi magunk is gyerekek lehettünk a gyermekünk édes ovis pajtásai között.