Hétvégén találkoztam a régi gimis osztálytársaimmal, akiknek mind körülbelül egykorú, 8-12 év körüli gyereke van és a második pohár bor után mi más is lett volna köztük a téma mint a videójátékok, a youtube-függőség a fiús és a Tik-Tok függőség a lányos anyukák részéről. Mert azt nehéz lenne tagadni, hogy a baj az nagy. Már vannak olyan fejlesztői csoportok, akik az orvosok által letett eskühöz hasonló esküt tesznek, hogy nem fejlesztenek olyan algoritmust, ami egy bizonyos szintnél károsabb és már az elkészítés fázisában tudják, hogy nagyon komoly pszichés és pszichoszomatikus betegségeket fog okozni az, amit létrehoztak.
Persze akinek nincs ilyen korú gyereke az nem is érti ezt a problémát és a tapasztalatlanok boldog együgyűségével mondja, hogy „Mi a gond ezzel, hát vedd el tőle és kész.” Egyfelől persze – gondolhatnánk – igaza van, másfelől azonban, amint lefordítjuk ezt a saját – kávé, filmnézés, sport, cigi, társ vagy alkohol függőségünkre – máris más megvilágításba kerül a dolog.
Az ENSZ Egészségügyi szervezete, amiről oly sokat hallottunk a pandémia alatt, a pszichés problémák közé tette a számítógépes játékokhoz kapcsolódó függőséget, érintsen az bármilyen korosztályt. Mert ez a probléma nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is ugyanúgy érinti. Én is ismerek olyan, a mamahotelben élő 37 éves férfit, aki semmit nem dolgozik, egész nap játszik és ha beszélgetni próbálsz vele bármiről, vagy csak megkérdezed, hogy hogy van, arról kezd mesélni, hogy hányas szinten van éppen a játékban.
Komoly probléma ez, ami mindnyájunkat érint. A függőségek meghatározása szerint függőség az, amikor valami olyan mértékben hatalmasodik el valakinek az életén, hogy azt előtérbe helyezi minden más tevékenységgel szemben és ez akadályozza a mindennapi tevékenység elvégzésében. Nyilván egy felnőtt esetében egyszerűen belátható, hogy mi a függőség, de egy gyerek esetében, akinek el kell mennie reggel iskolába, nehezebben tettenérhető. A régi osztályomból az egyik lány pszichológus lett, így nyilván ő volt az, aki tanácsokkal látta el a kétségbeesett szülőket. Hogy a borok vagy a „nem hivatalos” tanácsadás miatt volt, de azt kell, hogy mondjam, hogy meglehetősen jó tanácsokat adott.
Mindenekelőtt azt, hogy a szülők legyenek őszinték saját magukkal. A legrosszabbat akkor teszik, hogy álnyugalmat erőltetnek magukra és azt mondják, hogy „hát ez a világ ilyen…” „úgysem tehetek semmit” és az abszolút kedvenc „mi is felnőttünk valahogy”. Ezek a mondatok hatalmas csapdák! Fel kell ismerni, ha a gyerek mindennapi működésének mozgatórugója – és ezen a szón van a hangsúly – a videó vagy játék nézés. Ha ugyan elmegy az iskolába és ott figyel, megcsinálja a leckét és talán le is megy játszani az udvarra, de valójában semmi másra nem tud gondolni, mint arra, hogy ennek mindjárt vége és végre kezdődhet a videójáték. Ezt a magatartást kell tetten érni a szülőnek, mert szerinte ez a kulcs. Ha ilyesmit valaki nem tapasztal és a gyerek könnyen kimozdítható és más tevékenységre rávehető, akkor valószínűleg nincs olyan nagy baj, ez egyike a napi tevékenységeinek, aminek ő maga határt tud szabni. Azért is nagyon kell figyelni ezekre a tünetekre, mert a videójáték függőség nem jár egyedül. Sajnos elmagányosodás, szorongás, stressz és egyéb kísérő tünetei is lehetnek.
Az első lépés a megfigyelés, a gyerekkel való őszinte beszéd. Azt semmiképpen sem javasolta, hogy tiltsd, mert – tudjuk – ha valamit tiltasz az csak annál jobban kell. Arról nem is beszélve, hogy egészen biztosan megszerzi amit szeretne ha nem így, akkor úgy, hogy még a szülői tiltás által okozott lelkiismeretfurdalás is ott lesz a csomagjában.
Itt az anyamondjánál fontosnak tartjuk, hogy egy-egy komolyabb témák heteken keresztül körbejárjunk és amennyire tudjuk annak minden oldalát megvizsgáljuk. Így ígérjük, hogy ezt a témát még folytatjuk!