A gyermek üvölt, a földön fetreng, elvörösödött fejjel sír, csapkod vagy rugdos, kiabál, mindezt naponta akár többször is. A köznyelv ezeket a dühkitöréseket hívja hisztinek. Az anyamondja.hu most Takácsné Mandics Gabriella, iskolai és óvodai szociális segítőt kérdezte erről a nem ritka jelenségről.
Mi is az a hiszti és mi okozza ezt a gyerekeknél?
A hisztik nagy része abból adódik, hogy a gyerekek nem tudják megfelelően képviselni magukat. Tehetetlenek, nincs még meg az a nyelvi képességük és megküzdési stratégájuk, amik szükségesek lennének ahhoz, hogy tudják a véleményüket elmondani vagy érdekeiket érvényesíteni. Ha lehet hinni a statisztikáknak a legtöbb hiszti az asztal körül kialakuló viták kapcsán és az napi rutinfeladatok körül alakul ki.
Tegyük fel, hogy az átlagtól kicsit eltérő, hisztisebb gyerekünk van. Vannak tuti módszerek a gyerek lecsillapítására?
Többféle lehetőségünk van, amelyeket jó már előre átgondolni. Mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy mit gondolunk a nevelésről. Ezt persze nem az aktuális hiszti közben tesszük meg, hanem a stratégiánk részeként már a kezdetek kezdetén. Például előre eldöntjük, hogy a legrosszabb helyzetben sem veszítjük el az önuralmunkat és a humorunkat. Akkor sem viselkedünk agresszíven és nem beszélünk csúnyán, ha már minden lehetséges eszközünk kudarcot vallott. Ha ugyanis mi is bevonódunk és ingerültek vagyunk az csak olaj a tűzre. Amit megtehetünk és meg is kell tennünk, hogy lehiggadunk. Vegyünk néhány mély levegőt esetleg elszámolhatunk 10-ig. Az esetek túlnyomó részében ez beválik. Persze ha van saját „taktikánk” az önuralmunk megtartására, akkor alkalmazzuk azt. Erősítsük meg gyermekünket, abban, hogy látjuk, és értjük, hogy probléma előtt áll. Értő figyelemmel az adott helyzetet fel kell tárnunk. Mondjuk neki, hogy „Megértem, hogy ez rosszul érint.”/„Látom, hogy dühös vagy.” Ezzel őt is nyugtatom és biztosítom az empátiámról.
Gyermekünk éhes, szomjas, bántották? Mi lehet a baja? Ha megbizonyosodtunk, hogy a körülmények nem lehetnek okozói a kiborulásának, akkor a következőket tehetjük:
- Válaszoljunk neki: „Bárcsak lenne nálam egy csoda tévő kötszer a lábad fájására! Bárcsak lenne nálam egy halom túró rudi! Bárcsak lenne csodás varázscipőm összecsapnám, hogy hamar haza érjünk!” Itt jöhet a humor, ami segíthet kilépni a frusztrációból.
- Elterelhetjük a figyelmét és ezzel véget vethetünk a hisztinek. „Nézd, itt egy olyan gumicsizma, mint a nagy Dórié! Lehet, hogy ha már kinövi neked fogja adni.” „Látod ott az utcán repült egy 7 színű pillangó, megkeressük?”
- A mi érzéseinket is elmondhatjuk: „Én is éhes vagyok. / Nekem is fáj, hogy esik az eső. / Én is inkább strandra mennék. /Én is ennék csokit.” Ezzel együttérzést váltunk ki és rögtön folytatva elterelhetjük a gondolatot másfelé.
- Választás elé állíthatjuk és ezzel a fontos feladatban való döntéssel kimozdítjuk a helyzetből: Kérsz egy ölelést vagy egy inkább óriási puszit? Mit szólnál, ha otthon spagettit vagy pizzát ennénk?
- A biztatás is jól jöhet! „Vagy te olyan ügyes, hogy felvedd a cipőd. Vagy te olyan okos, hogy tudod hol a fogkrém.”
- Ha pedig sikerül visszaterelni a normál kerékvágásba a dolgokat, akkor mindenképpen meg kell dicsérni. Így mélyül a gyerekek viselkedési mintája. „Ügyesen legyőzted a dühödet., Jó volt látni, hogy szépen fel tudtad venni a cipődet.”
Tényleg ekkora drámát tud kiváltani, hogy nem kapta meg a kinézett csokit a boltban?
Igen, vannak gyerekek, akik temperamentumuknál fogva harsányan képviselik érdekeiket mert úgy érzik, hogy mindenképp meg szeretnék szerezni azt. A hasonló beállítottságú gyerekek esetén bízhatunk abban, hogy felnőttként jó érdekérvényesítők lesznek. Persze, addig is a szülőknek és a pedagógusoknak kell terelgetni útjukat és megfelelő indulatkezelésre tanítani őket.
Mi az a jutalmazás-tábla?
Kiváló módszer a gyermeknevelésben. Egy A4-es papírt kifüggesztünk a lakás egy jól látható helyére (pl. hűtő), amelyben meghatározzuk, hogy miben szeretnénk a változást. Felírhatunk egy-két konkrét viselkedést, amit szeretnénk, ha gyermekünk nem tenné többé. Például elviszi a vizes törölközőt este a szárítóra és nem a szobában hagyja a földön, vagy ha az esti fogmosás rendben megtörténik, nem volt semmi probléma akkor zsetont kaphat, pecsétet a hűtőn lévő papírra, amit majd beválthat egy számára kedves dologra.
Mi van, ha semmi sem segít? Szokták mondani, hogy az anyai szeretet végtelen. De mégis eljön az a pont, hogy anya türelme is elfogy. Ilyenkor hogyan maradjunk türelmesek főleg egy-egy hisztisebb napon?
Ha meg tudjuk oldani akkor érdemes elvinni az adott helyszíntől, ahol elkezdődött a hiszti. Majd egy „pihenőszéken” megvárni míg lecsillapodik. Pihenőszéket bárhol kinevezhetünk, akkor már a gyermek tudni fogja, hogy ott kell lehiggadnia. Várjunk néhány percet. Halkan beszéljünk hozzá. Utána mindenképpen meg kell beszélni az adott helyzetet: Mi történt? -kérdéssel. Szankciókat és büntetést csak nagyobb gyermek tud értelmezni ezért azzal csínján bánjunk. Viszont mindig maradjunk következetesek, ha kimondtuk tartsuk is be. Ha az a büntetés, hogy nem nézhet otthon mesét akkor tényleg nincs TV. Ahány, ház annyi szokás. De azt azért iskolai és óvodai szociális segítőként látom, hogy sok szülő és gyermek kapcsolatának jót tenne egy szülői nevelési workshop. Ebben a témában nem szokás a tapasztalatcsere, legfeljebb az ismerős szülőnek elpanaszoljuk mennyire kiborultunk egy-egy hisztitől. Pedig jó lehet ilyen és hasonló trükköket megismerni és ha jónak látjuk alkalmazni.
Hosszú folyamat az önuralom elsajátítása, ami együtt jár a személyiségünk fejlődésével. Sajnos sok felnőtt sem képes az elvárt helyzetben higgadt maradni. Jó és rossz minták is lehetünk mi szülők és a gyermekünket körülvevő családtagok, barátok és pedagógusok. Ebből a körből vehetünk jó példákat a helyes viselkedésre, amit egy-egy beszélgetés során megerősítünk.