A szó, amit valószínűleg kisgyerekes anyuka ismer ha nem is onnan, hogy alaposan utána olvasott, de a védőnő vagy a gyerekorvos biztosan felhívta a figyelmét ennek a fontosságára. Egyébként ez is ahány ház annyi szokás. Van az ismeretségi körömben olyan család, ahol a gyerek amint járni tudott már egy szál kolbásszal rohangált a nappaliban, de olyanok is vannak, akik minden szabályt alaposan betartva adnak enni a babájuknak. Annyiszor beszéltünk már erről! Ahány ház annyi szokás!
Na jó, de mikor?
Talán az egyik legkevésbé megszokható dolog a kisbaba mellett, hogy amikor már épp belejövünk valamibe, jön egy újabb mérföldkő, amit ismét meg kell tanulni, meg kell ugrani. A legfontosabb természetesen a szoptatás, hogy ameddig csak tudjuk, tápláljuk anyatejjel a kicsinyünket. A hozzátáplálással kapcsolatban a 4-6 hónapos kort említi a szakirodalom, mert előtte kifejezetten veszélyes, utána pedig már az anyatej nem elég sem tápanyag, sem vitamin, sem energiaforrásként.
Azt szokták mondani, hogy akkor érdemes elkezdeni a hozzátáplálást, ha a gyerekünk érett rá.
Na jó, de honnan tudjam, hogy érett-e rá?
Fontos, hogy stabilan üljön, tudja irányítani a fej mozgását, hason fekve kiegyenesített karokkal fel tudja nyomni magát. Az is fontos jel, ha játékokat nyalogat vagy ha amikor mi ebédelünk vagy vacsorázunk, érdeklődést mutat az iránt, hogy mit csinálunk.
Mivel kezdjük?
Pépes ételekkel természetesen és aztán jöhetnek a puha ételdarabok nagyon-nagyon picire vágva. A jolly-joker a banán! Vigyázzunk azonban a gyerek kezébe adott étellel (babapiskóta, kifli), mert ezek bizony néha komoly gondot is okozhatnak. Nem egyszer riasztják a mentőket fulladásos esethez, ami ezekből adódik. Persze nem kell folyton parázni, de ezekre érdemes odafigyelni.
Néhány dolgot ne tegyünk, bármennyire is célszerűnek tűnik!
A gyerek etetése majd egyedül evése az etetőszékben zajlik. Ne hagyjuk, hogy étellel a kezében rohangáljon a lakásban vagy az udvaron. Egyrészt rendkívül fulladásveszélyes, másrészt rossz szokást alakít ki a gyerekben az evéssel kapcsolatban, ami később „Ülj le kisfiam ha eszel…” mondatok hiábavaló ismételgetéséhez vezet majd, amikor már nem is emlékszünk, hogy vajon ez a probléma hova is vezethető vissza.
És bármennyire kényelmesnek is tűnik, ne hagyjuk enni és inni mozgó autóban. Nagyon komoly tragédiát okozhat már egy kis koccanás is, ha a gyerek éppen abban a pillanatba nyel le egy korty teát vagy egy falat kekszet.
Hagyd „ játszani” az étellel!
Sokan – érthetően – nem szeretnék, hogy a gyerekük játsszon az étellel evés közben, de ezt egészen biztosan nem fél évesen kell megtanítani. Sőt! Ahhoz, hogy bizalom alakuljon ki benne az étel iránt meg kell ismernie. Mi felnőttek már tudjuk, hogy az ételeket ízleléssel ismerjük meg, de a kis félévesünknek erről még fogalma sincs. Ezért – persze határokon belül – hagyjuk, hogy felfedezze, megfogja, megszagolja, a banánt vagy az almát, mielőtt a szájába veszi. Próbáljunk szeretetteli, nyugodt (!) környezetet teremteni az evéshez. Sokkal hosszabb és fáradságosabb folyamat, mint szoptatni. De ez most a következő mérföldkövünk.