Nem tudom mi történhetett, de mostanában egyre több olyan cikk jön velem szembe a neten, ami arról szól, hogy a gyerekek egy bizonyos kor fölött tökéletesen képtelenek ellátni saját magukat, nem tudnak olyan egyszerű dolgokat megtenni, mint hogy reggelit készítsenek maguknak. Pedig nyugodtan jelentsük ki, egy 6-8 éves gyereknek már bőven tudnia kell, hogyan készítsen reggelit magának (persze nem feltétlenül egy Eggs Benedict-re gondolok), de egy vajas zsömlét szalámival és paprikával már meg kell tudni ugrani. Persze azok a gyerekek, akik egész nap a tabletet bámulják vagy a telefonjukat nyomkodják nyilván nem lesznek képesek erre az egyszerű műveletre sem, de ami még talán ennél is nagyobb baj, hogy egy idő után már nem is akarják majd ezt megtanulni. Hiszen anya vagy apa úgyis odahozza neki a meleg kakaót, ha kikiabál a gyerekszobából, ahol órák óta videókat néz.
Valaki mondja már meg nekem, hogy mikor lett ilyen kifacsart ez a világ? Mikor gondolták és főleg miért gondolták a szülők, hogy azzal segítenek a gyereküknek, ha kiszolgálják és mindent megcsinálnak helyette, ezzel gyakorlatilag életképtelenné téve a saját imádott csemetéjüket. A gyerekek kiválóan eligazodnak a videójátékok világában, de nem tudnak önállóan helyesen felöltözni, elmenni egy pohár vízért ha szomjasak vagy a szennyesbe bepakolni a levetett ruhát. Jóóóó, tudjuk, hogy erre a felnőttek egy jelentős százaléka sem képes, de most nem erről szól ez a cikk.
Szerintem ez az egész láthatatlanul romlik el. Miután a gyerekek fejlődési szakaszai a szülőknek jobbára láthatatlanok, hiszen minden nap vele vannak, így „fel sem tűnik”, hogy a gyerek már nagycsoportos óvodás és még mindig úgy kezelik, mintha most tanulna beszélni. Ráadásul anya-apa szeme fénye, nehogy már bármit is kelljen csinálnia ennek a csudafiúnak vagy csudalánynak, majd mi szülők – akiknek egyébként is elképesztően sok dolga van – megcsináljuk helyette. Pedig ennél nagyobb bajt aligha okozhatnánk. Ez vezet aztán a „mamahotelhez” és ahhoz, hogy 30 évesen még nem találja magát a gyerekünk a világban és vághatjuk a lábujjkörmét a kád fölött. Gyorsan engedjük is el ezt a képet…!
Az a gyerek, aki időben nem kezdi el az önállósodást később sokkal nagyobb nehézségek árán lesz mindezekre megtanítható. Ráadásul, bármennyire is furcsán hangzik, a gyerekek szeretik ha feladatuk van, ahogyan a felnőttek is szeretik, ha fontosnak érezhetik magukat, ha olyan tevékenységet végeznek, ami hasznos a közösség, jelen esetben a család számára.
Azt is érvként szokták felhozni a szülők, hogy a gyerek fáradt. Ami egészen biztosan így is van. De nem a teste fáradt el valószínűleg – hacsak nem élsportolóról van szó – hanem a lelke és az elméje, aminek a legkevésbé sem pihentető a videónézés vagy a lövöldözős játékok. Viszont csodálatosan kikapcsol egy jó kis panírozás, tésztagyúrás, portörlés vagy porszívózás. A lényeg, hogy legyen a gyerek a család része. Érezze, hogy fontos építő-köve ennek a közösségnek, akinek a munkájára számítunk.
Nézzük néhány tevékenységet, amit akár már 3 éves kortól szívesen megcsinálnak a gyerekek!
- Mindig pakolja össze a játékokat! Hogy aznap még játszani fog? Biztosan. De akkor majd újra elővesszük.
- A szennyest dobja a szennyeskosárba!
- Lehet kis szoba szemetese, amibe mindig dobja bele a szemetet!
- Nedves ronggyal törölgesse le a polcait, a műanyag játékait! (ez lesz az egyik kedvence, biztos vagyok benne)
- Válogassa külön a színes, a fekete és a fehér ruhákat, hogy ezzel segítsen anyának vagy apának a mosásban. Bele is teheti a mosógépbe és később majd meg is tanulhatja kezelni.
- Bevásárlás után segítsen bepakolni a hűtőbe, kamrába!
- 6-7 éves kortól ágyazzon be minden reggel és már a ruháit is hajtogatva tegye a szekrénybe. Kezdetben a hajtogatást végezhetjük együtt.
Ügyes, problémamegoldó gyereket nevelhetünk, aki boldogan vesz részt majd a családi ünnepek készülődésében, de akkor is tudja majd, hogy mit kell tenni, ha a barátaival készülnek egy szülinapi bulira.
Mi szól hát az ellen, hogy a gyerekeket lassan bevezessük a házimunkába és az otthoni tevékenységekbe?
Semmi. Úgyhogy hajrá! Élvezzétek a közös munkát!