A mese az emberiség egyetemes nyelve. Ezen mind beszélünk életünk során. Van, aki csak néhány évet, de van, aki egy egész életen át. Utóbbiak állítólag sosem öregszenek meg. 🙂
A karácsonyi készülődés elengedhetetlen része a lelki hangolódás is. Az ünnep éppen erről szól. Az értékes, tartalmas időtöltésről, az egymással levésről, az egymáshoz való igazi odafordulásról. A szeretetről.
Csodás alkalom ez arra, hogy elővegyük a karácsonyi meséket és ezekkel megismertetve a gyerekeket mutassuk meg nekik, hogy mitől is olyan szép ünnep ez számunkra. Hogy a karácsony sokkal inkább szól a karácsonyi manók csintalanságról vagy az angyalkák vidám nevetéséről, mint az ajándékokról.
Összegyűjtöttünk néhány csodálatos mesét, amelyet az ünnep közeledtével érdemes megosztani nem csak a gyerekekkel, de a felnőttekkel is. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, és persze ez így is van jól, de Andersen meséivel biztosan nem karácsonykor ismertetném meg a gyerekeket. Ezek kifejezetten nehéz, mély, sokszor nyomasztó mesék, amikről egyáltalán nem mondható el, hogy minden jó, ha jó a vége.
Találjunk talán irodalmilag kevésbé magasröptű meséket, de amelyek mégsem arról szólnak, hogyan darabolják el, majd égetik hamuvá a mese főszereplőjét, a fenyőfát, ami egyébként valószínűleg a gyermek otthonában is ott áll majd karácsony napján.
Olvassunk inkább A suszter manóit a Grimm testvérektől vagy A legszebb ajándék című édes mesét, ami az igaz barátságról szól, fantasztikus illusztrációkkal.
De ha igazán nagy boldogságot akarunk szerezni a gyerekeknek, akkor párnákból és pokrócokból építsünk „bunkit”, süssünk egy csomó sós rudat, poroljuk le a diavetítőt és jöjjön Télapó és az ezüstmackó felülmúlhatatlan története a testvéri szeretetről, a Mikulásról, félelmetes farkasokról és arról a bizonyos ezüstmackóról. Hogy ott lesz-e a fa alatt karácsonykor? Ehhez tekerjetek az utolsó diára.
Boldog karácsonyt!