Esik, fúj, süt, szemerkél, fújdogál, esik, fúj, süt és így váltogatják egymást az időjárási frontok kb. 5-10 percenként. Manapság egy napon belül átélhetjük mind a négy évszakot, csak nem a valós sorrendben. Tavasz után jöhet egy 10-15 perces tél, majd a hirtelen nyár és így tovább.
Szülő legyen a talpán, aki ebben az időben képes helyes választ adni arra az örök kérdésre, hogy Sapka vagy nem sapka?
Én sapka párti vagyok, de őszintén megértem azokat is, akik feladták a küzdelmet és az élet nagy igazságszolgáltatására bízzák magukat. Nem rendezkedhetünk be arra, hogy napon belül 2-3 féle sapkát hurcolunk magunkkal és cserélgetjük a gyerek fején attól függően, hogy épp süt-e a nap vagy esik-e az eső.
Szakemberek szerint a sapkának tavasszal egyébként is elsősorban az a funkciója, hogy a hideg, kellemetlen széltől védje meg a gyerekek fejét és fülét a megfázástól. Ha majd egyszer valóban tavaszodik, akkor jöhetnek a kapucnis cuccok és ha fúj egy kicsit a szél, akkor az bőven elég a gyerek fejére.
Viszont azt olvastam nemrég, hogy a baseballsapka az nyáron, a nagy kánikulában nem a legjobb viselet a gyerekek számára, mert szabadon hagyja a fület, ami elég gyakran szokott leégni, ami aztán sajnos a bőrrák melegágya lehet. Ezért is nagyon fontos a folyamatos fényvédelem különösen az arcon, fülön, homlokon és a lábfejen, amit – tegyük a szívünkre a kezünk – rendre elfelejtünk.
Ha a sapkákról beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a „vicces” gyereksapkák mellett sem, amiken hol egy macifül van – „jajdeédes!” – hol egy nyuszi. Hááát, nem tudom. Végül is mindenki úgy csinál hülyét magából ahogy akar, de a saját gyereke esetében már kicsit kritikusabb vagyok. Nálunk az oviban is van egy anyuka – tudom, hogy nem szép, hogy kibeszélem, de legalább a való életből hozok konkrét példát – aki rendszeresen valamilyen – szerinte – édes kisállatnak öltözteti a gyerekét. Amikor először találkoztam a jelenséggel eskü végig vert a víz, hogy úristen, farsang van és én elfelejtettem jelmezt hozni a gyereknek. Aztán amikor világossá vált, hogy még karácsony sem volt nemhogy farsang, akkor sem nyugodtan meg különösebben, de legalább már nem az én problémám volt.
Viszont szegény gyerek tényleg úgy nézett ki, mint egy maci. Barna nagy szőrös kabát, olyan, amelyiknek a karok végén olyan egyujjas kesztyű van, ami maci mancsokat formáz. Ehhez jött még hozzá a macifüles sapka és készen volt a bocsgyerek. Aláírom, hogy velem lehet a baj, de egyáltalán nem tartottam „jajdeédes!”-nek, sőt az jutott eszembe, hogy ez a tipikus eset arra, amikor rajta és nem vele nevetünk valakivel. Vajon mi visz rá egy szülőt, hogy az egyébként édes, helyes gyerekét mackónak öltöztesse?
Biztos vagyok benne, hogy a gyerek nem úgy ébredt fel, hogy ma maci akar lenni. Bár, ha jól meggondoljuk Mackótestvér meséjét lehet, hogy sokkal mélyebben kell keresni egy-egy ilyen állatos sapka használatának okait.