A címből elég nehéz eldönteni, hogy a „Jaj ne már!” az valójában kire is vonatkozik. Legyünk őszinték magunkkal, ez a mondat a szülők és a gyerekek szájából egyaránt elhangozhat. Mert van annál izgalmasabb program is, hogy egy múzeumban állandóan csitítgassuk a gyereket és próbáljunk kitalálni valamit, hogy lekössük őt az éppen aktuális festmény vagy szobor történetével.
Pedig ma már egy múzeumnak nem kell feltétlenül unalmasnak is lennie! Nem is az feltétlenül. Egyre több olyan múzeum van Budapesten és vidéki városokban is, ahol gondolnak a gyerekekre is. Van, ahol korabeli ruhákba lehet öltözni, máshol ki lehet próbálni különböző hangszereket, megint máshol a kiállításon látott festészeti technikát lehet eltanulni.
Nézzük mire is jó a múzeumbajárás?
- Amíg múzeumban van a gyerek addig sem ül a tablet előtt vagy görgeti a hírfolyamot az Instán vagy a TikTokon. Hogy éppen ezért fogja utálni? Már erre is megtalálták a megoldást. Vannak olyan menő kiállítások, amikhez applikáció is készül, így úgy vehetünk rajta részt, hogy közben a virtuális térben is kapunk impulzusokat. Van például olyan app, amit úgy lehet használni, hogy a QR kódot a kép elé húzva elindul egy videó a képpel kapcsolatban, és a manapság még befogadható hosszban (1-3 perc) összefoglalják a műalkotással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Ez szerintem pont az a megoldás, ami előre mutat. Arra használjuk a digitális világot, amire való.
- A múzeumban megszerzett tudás nagyon gyorsan és hatékonyan épül be. Sokkal inkább, mintha a szobában, a tankönyveket bújnánk. Az ókori görögök például sétálva tanultak, gondolkoztak, elmélkedtek, mert azt tartották, hogy a természetben, a jó levegőn való sétálás elősegíti a gondolatok szabad áramlását. És biztos vagyok abban, hogy nem tévedtek. Ha egy gyerek korhű ruhában, korabeli fegyverekkel az oldalán megy végig a kiállításon, sokkal nagyobb valószínűséggel azonosítja majd azt a fegyvert egy könyvben, mintha korábban csak képen látta volna.
- Játék!Játék!Játék! Ha hagyjuk a gyereknek, hogy szabadon fedezze fel a múzeumot – persze a szabályokat betartva – és ott álljon meg ahol ő szeretne, azt nézze hosszabban, ami neki tetszik, akkor megérzi majd, hogy ez is csak egy játék, amit úgy játszhat, ahogy szeretne. Arra gondolok, hogy fogadjuk el, ha a gyerekünk nem áll meg az egyébként zseniális Majális előtt a Szinyei kiállításon, mert nem tartja annyira izginek a sok színes ruhás nénit és bácsit amint ülnek a fűben, de mondjuk elidőz a hőlégballont ábrázoló – egyébként legalább olyan zseniális – festmény előtt. Ha megérzi, hogy az ő szabad döntése lehet a műélvezet legközelebb sokkal nyitottabban áll majd hozzá.
Ha azonban a múzeumlátogatás arról szól, hogy a szülők állandóan rászólnak a gyerekre, hogy viselkedjen, ezt nézze, azt nézze, ez milyen szép, az milyen szép, akkor tényleg mindenki rosszul fogja érezni magát és jó eséllyel 10 éves korára minden múzeumot megutál majd.
Akkor nem lesz más egy-egy ilyen kirándulás, mint egy pipa arról, hogy mi bezzeg kiállításokra járunk és ezt is megnéztük a gyerekkel. Arról persze nem teszünk említést, hogy közben végig a TikTokon nézte a macskás videókat.
De sebaj, mert a Facebookra vagy az Instára így is be tudunk jelentkezni például a Szépművészeti Múzeumból….