Ez a téma lássuk be kimeríthetetlen. Ha nem is mindenki ért hozzá, de véleménye biztosan van róla. És ezen ne lepődjünk meg akkor, amikor a házasságok jó része válással végződik. Persze tudom, hogy annak, hogy bezzeg régen ez nem így volt, annak nagyon sok oka van, de az egyik az szerintem biztosan az, hogy a gyerekek helye a családban egészen máshol van, mint az anyáink idejében volt. Nemrég olvastam egy anyuka írását, aki kikerült Franciaországba és külső szemmel rácsodálkozott arra, hogy a francia anyukák mennyire meg tudják őrizni a nőségüket amellett, hogy anyák lettek.
Hogy mennyire nem gond az számukra, hogy elmennek a párjukkal kettesben vacsorázni vagy akár néhány napra elutazni és közben fel sem merül bennük, hogy ezzel bármi gondot okoznának a gyereknek vagy elhanyagolnák.
Boldog az a gyermek, amelyiknek boldog az anyukája. – hangzik a mondás, amit nyugodtan kiterjeszthetünk szerintem az apukára vagy akár az egész családra. Számos kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyerek családi fókuszba helyezése nem jó senkinek. Legfőképpen egyébként a gyereknek nem. A válások jelentős részét az okozza, hogy a gyerek első 3 évében az édesanya semmi másra nem koncentrál csak a gyerekre vagy ha még vissza is kell mennie dolgozni, akkor arra, hogy a munkában is megállja a helyét. Ebbe már igazán nem fér bele még a férj is…Pedig lássuk be, ez ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a többi. Nemcsak azért, mert a gyerek nagyon gyorsan felnő és kirepül, a család tagjai pedig ott maradnak egymásnak, hanem azért is, mert a gyerek – jaj mennyit mondtuk már! – utánzással tanul. Ha azt látja, hogy a szülei nem törődnek egymással, nincs köztük szeretetteli kapcsolat, akkor ezt a mintát viszi magával arra az útra, amit párkapcsolatnak nevezünk. Ráadásul az, hogy a gyerek van a család középpontjában csak ideig óráig esik jól neki, valójában meg is fosztjuk attól, hogy egyedül legyen magával és megszokja azt az állapotot, hogy lekerül róla a fókusz.
Ha nagyobb lesz és a körülötte lévő barátai, szerelmei számára nem ő lesz a legfontosabb – hanem ők saját maguk számára – akkor nem fogja érteni, hogy ez hogyan lehetséges, nem tartja majd azt szeretetnek, hiszen nem ezt látta, nem ezt tanulta.
Vannak olyan nők, édesanyák, akik még „anyajelmezt” is viselnek. Szerintem akinek van ilyen barátja, ismerőse az tudja, hogy mire gondolok. Ez nem feltétlenül a laza farmer és póló kényelméről szól, hanem arról, hogy anyaként nem öltözünk ki, mert az már hogy néz ki….! És persze nem arra gondolok, hogy a kismotor hajtáshoz vegyünk fel estélyit, de a skála két vége között vannak fokozatok.
Fontos tehát, hogy valahogy úgy alakítsuk az első néhány évet, hogy abban senki ne érezze magányosnak magát. Két ember szerelméből megszületett egy harmadik, aki senkinek a helyét nem foglalja el a sajátján kívül. Az a hely pedig a gyerekeknek van fenntartva. Ettől azonban nem szűnik meg a másik két ember helye, a férjé és a feleségé. Nehéz, a mindennapok útvesztőjében könnyű el is téveszteni az irányt, de ha a párok dolgoznak ezen és nem felejtik el azt, hogy hogyan indult a szerelmük, akkor nem lehetetlen, hogy mindenki a saját helyén maradva folytassa a családos életét.