Vártam a suli előtt már maszk nélkül – mert már ilyet is lehet – és talán mert maszk nélkül látszik, hogy mosolygok, szóba elegyedett velem egy anyuka, aki szintén az alsós gyerekére várt. Szinte tapintani lehetett a feszültséget rajta, amit nem nagyon értettem, hiszen épp nincs félév, se év vége és őszintén szólva nem nézett ki úgy, mint akinek párkapcsolati problémái lennének. De mivel nem láthatunk egy ember lelkébe, ezért nagyon óvatosan, tapogatózva tettem fel a kérdést, hogy jól érzem-e a zaklatottságát. Ismeritek azt a pillanatot, amikor valakin benyomjuk azt a gombot, amire valójában nagyon várt, és ömleni kezd belőle a szó. Levegővétel nélkül mondta, épp csak annyi időm maradt a vége és a gyerekek kirohanása előtt, hogy megkérdezzem, névtelenül megírhatom-e, amit hallottam tőle. Így álljanak itt egy anyuka gimnáziumi felvételivel kapcsolatos gondolatai, amelyek természetesen teljesen szubjektívek, de számomra nagyon tanulságosak voltak.
A fia kitűnő tanuló egy jó nevű általános iskolában és mivel a férje német, így a gyereknek nyelvvizsgája is van az apanyelvéből. Ez azonban semmilyen előnyt nem jelent ebben az országban, ahol állítólag nagyon fontos hangsúlyt kap a nyelvtanulás. Így tehát ő ugyanannyi ponttal indul mint az az osztálytársa, aki szintén kitűnő, de nincs nyelvvizsgája. Egy éven át oldott meg teszteket magyar és matek tanárral biztos ami biztos, hiszen mindenki azzal riogatja a gyerekeket és a szülőket, hogy nehéz lesz és ha nem tud tesztet írni, nem bírja a nyomást, akkor nagyon el is lehet szúrni. Egyébként, hogy ez mennyire így van, ő mesélte, hogy az írásbeli magyaron egy nagyon értelmes, okos kislány ceruzával írta a fogalmazást – már azt sem értettem, hogy miért volt nála ceruza? – és így -10 ponttal kezdődött a magyar pontszámítása, mert így a teljes fogalmazását nem lehetett figyelembe venni. Vele valószínűleg nagyon sok pénzért majd évekig foglalkozik egy pszichológus, hogy helyre jöjjön. A nyomás hatalmas a gyerekeken, vannak akik jobban, vannak, akik rosszabbul bírják. Abban azonban még azok, akik nagyon jó teszteredményt írtak is egyetértenek, hogy ez semmiképpen sem méri a gyerekek tudását, a világra való nyitottságát, a tudásvágyát, az érdeklődését, a kreativitását, a kooperációs készségét és még sorolhatnák azokat, amik a modern pszichológia és pedagógia szerint a sikeres felnőttek sajátja. Ehhez képest magyar szólásokat és közmondásokat várnak azoktól a gyerekektől is, akik soha életükben nem hallottak ilyeneket, mert a szülei otthon nem beszélnek közmondásokban és a kéttannyelvű általános iskola, ahol felsőfokon megtanultak franciául sem képezte ki őket a „farkast kiált” jelentéséből. Lehet vitatkozni azon, hogy mi fontos és mi nem 2022-ben, de ha ezt kérik, akkor ezt kell megtanulni. Viszont ami az írásbeli után következik, az maga a téboly.
Általában 6-7 gimnáziumot is megjelölnek a papíron, mert valahova azért érdemes lenne bejutni akkor is, ha a gyereknek menstruációs görcsei vagy migrénes rohama van az írásbeli alatt. Viszont minden megjelölt gimnázium szóbeli felvételijére el is kell menni és ami a legszebb, hogy akkor, amikorra hívnak. A tehetetlen dühvel küszködve mesélte, hogy két gimi volt, ahova a fia nagyon szeretett volna menni, de az egyik kiesett, mert teljesen ugyanakkor volt a szóbeli meghallgatás mind a kettőben. Nem csoda, hiszen az iskolák – tisztelet a kivételnek – általában 3 napba sűrítik bele a több 100 jelentkezőt bízva abban, hogy csomóan nem mennek el a felvételire emiatt. És ebben nem is csalódnak.
Egyébként azt pozitívumként mesélte el, hogy a szóbeliknek tényleg van egy nagy előnye, hogy az iskolákról lehull az álarc és a valódi arcukat mutatják. Nem azt, amelyiket a bemutató órákon és a nyílt napokon, hanem a hétköznapi arcukat, a frusztrált felvételiztetők arcát, akik úgy fogadják a gyereket, aki azért késett, mert a szülei nem tudtak időben parkolni miközben ordítva veszekedtek, hogy „Nem muszáj ide járni…”. Oda szerintem sem muszáj.
De már kijöttek az ideiglenes felvételi jegyzékek, úgyhogy már csak azt kell kivárni, – április közepéig azt hiszem – hogy ki hova adta be első helyen a jelentkezését és akkor kiderül, hogy felvették- e a gyermeket az áhított gimnáziumba vagy nem.
Hogy nem érted mi az az ideiglenes felvételi jegyzék és miért kell várni és mire? Én sem…de amilyen állapotban volt nem is mertem megkérdezni.
Csak hálát adtam azért, hogy az én gyerekem még csak ovis.